Navigáció


RSS: összes ·




Esszé: Depresszió és világnézet

, 414 olvasás, Benya , 8 hozzászólás

Elmélkedés

          Az elmúlt hetekben az emberek viselkedését figyeltem. Nem, nem azt néztem, hogy milyenek az utcán, nem azt figyeltem, hogy mi van a szemükben és nem kitalációkba bocsátkozva alkottam véleményt. Mert alkottam véleményt és ezt a véleményt szeretném megosztani.
          Egyszer már írtam arról, hogy az emberek milyenek külső szemmel, hogy mindenki egyforma, mégis úgy gondolom, hogy nem volt teljesen igazam. Az igaz, hogy az élet elveszett az emberekből, de az nem igaz, hogy nem lehet ezt visszahozni. Sajnos a társadalom önhibából lett olyan amilyen. Mindenki egyedül érzi magát, mindenki bánatosan végzi a dolgát, robotként élünk. A változatosság nem az emberiségnek való, hisz mikor tud egy ember a legnagyobbat változni? – ha drogozik, vagy ha iszik… de itt feltehetjük a kérdést, hogy származik-e előnyünk belőle? A válasz természetesen a nem.
De a példa kedvéért vegyük a valamilyen függőségben szenvedő embereket: boldogságuk nem igaz boldogság, egy egyáltalán nem természetes anyag rabságában élnek, de ami a legszomorúbb, néhányuk boldogabb, mint a "tisztán" élők többsége. Miért van ez? Mert ők a valóságon kívül élnek, a mindennapi problémák tört része számít problémának a saját világukban. Elítéljük őket? Inkább tanulnunk kellene tőlük és nekik is tanulnia kellene tőlünk, eufórikus hangulatban élni lenne az ideális, de ezt kábítószerek nélkül kellene megvalósítani.
          Visszatérve az eredeti témához, most már nem csak külső szemlélőként figyeltem meg az embereket. Belefolytam történetükbe, haladtam a sodrással és próbáltam segíteni nekik, a problémáik kezeléséhez utat mutattam nekik, de a végeredmény mindig ugyan az volt. Semmi sem számít, semmilyen észérv nem tudja meggyőzni a vak embert. Ugyanis egy olyan ember, aki szentül hisz valamiben, az egyedül van, nem kíváncsi más véleményére, nem érdekli más segítsége és nem fogadja el a kritikákat.
          Tegyünk egy kis történelmi visszatekintést, nem kell sokat visszamennünk, elég 20 évet. 20 éve nem azt nézték le egy "buliban" aki nem ivott, hanem azt, aki talaj részegre itta magát. Ma már el se mehet bulizni olyan aki, nem iszik, vagy csaj simán szórakozni akar. Manapság hozzátartozik a megszokott dolgokhoz a rongálás, a vagánykodásból való verekedés és a rengetek alkoholfogyasztás. 20 évvel ezelőtt nem azt mondták a lányok, hogy te túl rendes vagy, hanem elhajtották azt aki nem volt rendes. A mai világban el tud képzelni valaki házasságot? Ha ezt a kérdést feltesszük egy 18-19 éves fiatalnak azt a választ kapjuk, hogy messze van még, hát régen ez is másképp volt. Komolyan azt kell végignézni, ahogy egy fiatal srácot kisemmiznek, azért mert egy lánynak vitt egy szál rózsát? Komolyan azt kell éreznie azoknak a fiatal férfiaknak, hogy nem érdemes kedvesnek, előzékenynek lennie? Itt becsatolnék egy új témát is: divat! A divat szerteágazó, ma már nem jelent semmit az, hogy valaki követi a divatot, annál több fajta divat irányzat létezik. És nem ez a baj, hanem az, hogy divat alapján ítélnek az emberek, szerintem ezt nem kell kifejtenem.
          Megint visszatérek a depressziós emberekhez. Eddig utalgatni próbáltam a depresszió valódi okára, hát most le is írom: a szerelem, szeretet, vonzódás, nem tudom, melyik a tökéletes szó. A depresszió: csalódás, vagy elérhetetlenség miatt alakul ki. Tehát van, aki azért depressziós, mert nem kaphatja meg azt az illetőt, akit szeret, nem lehet vele, hiányzik neki és van aki, azért mert volt, akit szeretett, de hatalmas csalódás érte. A depresszió nem több és nem kevesebb, mint önmarcangolás. A mai világban már nem létezik a depresszió, legalábbis a valódi formájában nem. Amit depressziónak hiszünk csupán a kor torszülöttre csinált manipulációs eszköze. Az embereket manipulálják minden téren, még álmukban is valaminek a hatása alatt vannak. A depresszió a korral együtt fejlődve alakult és alkalmazkodott, míg végül megszűnt és a mai formája vette át a helyét. Ha valaki szomorú, akkor már depressziós és úgy érzi nem hat rá se szó, se semmi. Pedig nem így van, egy beszélgetés mindenben segítséget tud nyújtani. És ebből váltanék át magára a beszélgetésre.
          Manapság a beszélgetés abból áll, hogy felhívunk valakit, vagy facebookon chatelünk… Hát ezeknek közük nincs a beszélgetéshez. Nem látjuk a beszélgető partner reakcióit, nem tudjuk, hogy tényleg azzal beszélünk e, aki ír nekünk( ez a facebookra igaz). Elveszett a beszélgetés szépsége, pedig az egyik legjobb eszköze az önkifejezésnek és a boldogságnak. A beszélgetés megnyugtat, információkat tudhatunk meg és mindenfajta pénzköltés, vagy konkrét program nélkül végezhető.
          Az emberekben alapvető probléma, hogy ítélkeznek. Elsőre ránéznek egy emberre és kialakítanak róla egy képet, kinézet alapján! Ez egy hatalmas hiba. Egy embert nem akkor ismersz, ha vele vagy egyszer, kétszer, háromszor, hanem akkor, ha annyi ideje vagy vele, hogy el tudod dönteni mire is gondol, ha látod a szemében ugyan azt, ami neked eszedbe jutott. A szerelem nagyon ritka, sokkal ritkább, mint gondolják az emberek. A szerelem nem egyoldalú, sokan hiszik, hogy szerelmesek, közben pedig csak vonzódnak, vagy még annyi sem …
          Nem menthetetlen az emberiség. Hiába tűnt el a szerelem, a közvetlenség és a kedvesség, még mindig maradtak páran, akik tudják értékelni a valódi dolgokat. Se okos telefon, se pénz, se egy mások számára megfelelő kapcsolat nem kell ahhoz, hogy boldogok legyünk. Magunk megismerése, korlátaink ismerete és egy jó környezet elég. A depresszió csak az egyik probléma, a legnagyobb talán az ellenünk irányuló manipuláció. Ki kell szűrnünk, hogy mi a valóság és el kell távolítanunk mindent ami megpróbálja bemocskolni az életünket, nem a hírnév számít, nem az elismerés számít, a legfontosabb dolog, hogy mindenki meg legyen elégedve a saját életével. Ha ez bekövetkezik, megszűnnek az önmarcangolások, megszűnnek az egymás ellen elkövetett gusztustalan tevékenységek, ha mindez bekövetkezik és kitérünk a manipulációk elől, akkor fog valódi szerepet kapni az életünk.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Esszé
· Írta: Benya
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 3
Kereső robot: 26
Összes: 41
Jelenlévők:
 · Aevie
 · galamboki
 · PiaNista


Page generated in 0.1014 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz