Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Legközelebb

, 589 olvasás, Syringa , 8 hozzászólás

Álom

Sírni hallottalak valamelyik éjjel.
Könnyed izzó lélekfájdalmat
hasított széjjel.
Mert fénye tiszta volt.
Nem vádolt. Nem tiport.
A végtelen magasság sem
feleselt a méllyel.

Mikor valamelyik éjjel
sírni hallottalak, sziklád
hasadékán gyöngyöző
ér fakadt. Gyöngyöző
érben mély, csobogó patak.
Patakcsobogásban
halk, neszezö szavak.

Végül lágy suttogás -
ne hallja senki más…

Megpróbáltad elmondani
amit nem lehet…, és hogy
elveszettségedben
újra megleljelek, én is csak
suttogva mondtam el
neked:

Az én csendem nem távolság.
Be is mérheted.
Szótlanul lehetek hozzád
a legközelebb.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Vers
· Írta: Syringa
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 46
Regisztrált: 11
Kereső robot: 57
Összes: 114
Jelenlévők:
 · Aevie
 · aron
 · boszorka
 · CsókásiB
 · Divima
 · Fehér Csaba
 · galamboki
 · marisom
 · nagyvendel
 · PiaNista
 · Szucsj


Page generated in 0.0721 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz