Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Legközelebb

, 714 olvasás, Syringa , 8 hozzászólás

Álom

Sírni hallottalak valamelyik éjjel.
Könnyed izzó lélekfájdalmat
hasított széjjel.
Mert fénye tiszta volt.
Nem vádolt. Nem tiport.
A végtelen magasság sem
feleselt a méllyel.

Mikor valamelyik éjjel
sírni hallottalak, sziklád
hasadékán gyöngyöző
ér fakadt. Gyöngyöző
érben mély, csobogó patak.
Patakcsobogásban
halk, neszezö szavak.

Végül lágy suttogás -
ne hallja senki más…

Megpróbáltad elmondani
amit nem lehet…, és hogy
elveszettségedben
újra megleljelek, én is csak
suttogva mondtam el
neked:

Az én csendem nem távolság.
Be is mérheted.
Szótlanul lehetek hozzád
a legközelebb.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Vers
· Írta: Syringa
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 19
Regisztrált: 3
Kereső robot: 22
Összes: 44
Jelenlévők:
 · Erdossandor
 · Orsolya
 · Sutyi


Page generated in 0.0416 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz