Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szilánkokban…

, 342 olvasás, Adelheidis , 0 hozzászólás

Szerelem

Bizalmad törékeny tükrébe álltam,
És vártam, mikor reped meg végleg.
Hisz tudom jól, minden elenyészett,
Mi hazug szó volt egy tátongó szájban.
Csak vártam.

Vártam, s láttam, ahogy meginogsz felém,
És belém vájod néma szavaid.
Úgy fájtak megtört, vérző álmaid,
Mit halomra taposva hánytál elém.
Csak vártam.

Vártam, s tűrtem, hogy némaságba bújtál,
Hogy szemed beszélt hozzám szüntelen:
Harag volt benned, s bennem félelem,
Mert szívembe lassan ereket vájtál.
Csak vártam.

Vártam, s égtem, mert összetört a világ,
S egy szilánk hullott drága kezedbe,
Egy kis szilánk szerelmes szívedbe,
Hogy benned vérezzen egy életen át.
Csak vártam.

Vártam, hogy kezed nyújtod majd énnekem,
De szüntelen távolodtál dúlva.
Könyörögtem, könnyeimbe fúlva,
Hogy ne sújts a porba, maradj még velem!
Csak vártam.

Várlak… Mert bánom, hogy megsebeztelek,
S tudom, nem gyógyul sebed nélkülem.
Egy szilánk él szívemből szívedben,
Mely azt dobogja: örökké szeretlek.
Csak várlak…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Adelheidis
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 0
Kereső robot: 17
Összes: 23

Page generated in 0.0439 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz