Navigáció


RSS: összes ·




Vers: "sacrificium"

, 457 olvasás, Magyari Emese , 24 hozzászólás

Fohász

engedd
lelkemhez forrni
nyílt sebed

engedd
üveg testedbe
érc szívemet

egyetlen
érintés

és

plazma-koldus
leszek

perselybe helyezem
pléh-mosolyomat

oltárra emelem
könny-korsómat

(míg glóriád
kérhetetlen ékszer
szellem-létem
mérhetetlen kényszer)

zokogni
sírni szeretnék

szobor arcomra
feszül: bűn-meszes verejték
alatta a vétlenség mintája
kisebzett élet-öröm emlék

átkozott legyen a rám faragott kép
átkozott legyen az ikonba rejtett én
kőrések közül serkenjen: feláldozott vér
kegyelem-cseppekben gyöngyöző bíbor remény

(cseréljünk helyet
az eltiport kereszten
csak ne engedd… ne engedd
hogy önhalálba vesszek!)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fohász
· Kategória: Vers
· Írta: Magyari Emese
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 30
Regisztrált: 3
Kereső robot: 68
Összes: 101
Jelenlévők:
 · Gál András Andor
 · Romuald
 · SunVice


Page generated in 0.0681 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz