Navigáció


RSS: összes ·




Vers: téltől félve

, 364 olvasás, gyemant , 10 hozzászólás

Gondolat

hadakozva
idő-kövekből kirakott utamon
a végtelen lett szekerembe fogva,

s húz, s húzom,
csak gyógyulna
jegek ejtette sebed gyenge tavasz,

markomból
pergő homokszemcsék hullnak,
múltnak engedett sóhajok halmaza,

tárt karom
rőzsék fölötti
táncoló lángként eged felé nyúl,
/s te csak szaladsz s te csak szaladsz/

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: gyemant
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 343
Regisztrált: 0
Kereső robot: 29
Összes: 372

Page generated in 0.4024 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz