RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2013-01-16 13:00:00, 364 olvasás, gyemant , 10 hozzászólás
hadakozva idő-kövekből kirakott utamon a végtelen lett szekerembe fogva, s húz, s húzom, csak gyógyulna jegek ejtette sebed gyenge tavasz, markomból pergő homokszemcsék hullnak, múltnak engedett sóhajok halmaza, tárt karom rőzsék fölötti táncoló lángként eged felé nyúl, /s te csak szaladsz s te csak szaladsz/
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς