Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szomorú angyal

, 394 olvasás, barnaby , 1 hozzászólás

Sajgó lélek

Valahol a világvégen
magányában, ordasbőrben
élt a halálraítélt angyal…

Szeretetre és szeretni vágyott.
Társam lehetsz. Bárki, bármi vagy,
csak felolvadjon szívemben a fagy…

Emberi szót várt. Jót. Simogatást
szeretgetést, néha biztatást.
E reményében "elé állt" egy ház…

Az ablakszemek ráncokba gyűrve gyűltek
engedték, lássa az embert, de nem örültek.
ereszkedett meg súlyos félj- homály…

Szépnek látott ifjat, és agg- vént
nem ismerte még az örök törvényt:
hogy az ember gonosz és szörnyen ostoba…

Emberlakta meleg otthon.
Velük bizton jó lesz dolgom
S az angyal eléjük bátran leszállt…

Szólt: Eljöttem hozzátok én az angyal
Örömmel, jó szívvel, s nem haraggal.
Ne legyetek hozzám mostohák…

Ám ők nem értették az angyali szót
csak egy ordast láttak, a feléjük ordítót
Vérrel telik meg annak lába-nyoma…

Ha arra jártok, láthatjátok Őt
Szeme könnyben, szinte esdeklőn
Arcára fagyva szelíd mosolya…

Megjegyzés: (evokáció, Pilinszky J.: Fabula)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: barnaby
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 24
Regisztrált: 3
Kereső robot: 28
Összes: 55
Jelenlévők:
 · Destiny
 · hazugsagok
 · hegeanna
 · PiaNista


Page generated in 0.0556 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz