Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Vízó-orgazmus

, 463 olvasás, Stanci , 14 hozzászólás

Álom

Hallod?
Pulzál a végtelen.
Valami félig matt csempébe belelátom,
amit kihagytam,
ami fel sem merült, mint eshetőség:
Szamothrakéi Niké szerelme.
Fejetlenül, de rettentő szárnyalóan.
(Ki sorsjegyért sosem áll sorba,
azt a sors végérvényesen kihúzza)
A csodák és varázslatok korát is meg kell nyitni,
mert csak lelketlenek és hitetlenek
forrasztottak rá ólmos zárjegyet.
Érzed?
Pulzál a végtelen.
A fényévek már szép lassan rövidülnek!
Közeledik, s ne mondd, hogy el nem éred!
A spektrumot csak úgy látjuk fehérnek,
ha szédülésig pörög őrjöngő röpte.
Csak nyitni kell, s a rögtől elszakadni!
A szárnyalás biztos több mint a semmi,
a nincs-úton is lehet előre menni!.
Az anyag, ha átfordult erőbe,
fényspermiumot lő a levegőbe.
Megáll a csend,
pulzál a végtelen,
vétkezel,
s én benned létezem.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Vers
· Írta: Stanci
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 309
Regisztrált: 1
Kereső robot: 23
Összes: 333
Jelenlévők:
 · arttur


Page generated in 0.5302 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz