Navigáció


RSS: összes ·




Esszé: Teóriák egy cselekményre

, 598 olvasás, leguan , 1 hozzászólás

Elmélkedés

Nos, tehát próbáljuk meg elképzelni, hogy valahol az északi féltekén, egy talán megnevezhetetlen, de nagyon is valóságos városban, találnak pár papiruszlapot, amelyek valamely elfelejtett nép halhatatlannak gondolt mitológiájának darabjai.
E lapok említést tesznek egy hősről, aki lóháton barangolt a nagyvilágban, képzelt ellenségekkel viaskodott, s ahogy a töredék írja "nem tűnt fel néki, hogy az ellenség, mely úgy kínozta napjait, voltaképpen önnön lelkében tanyázik". Nem tudjuk a történet elejét, de az utolsó lapon (mely csak a megtalált lapok közül az utolsó, s amelynek első sorait már elpusztította az idő) sejtelmesen feldereng egy gyilkosság lehetősége.
Tehát a hős megölt valakit, aki talán érdemtelen volt a halálra. Vajon mi mehetett végbe a hős lelkében? És hős volt-e valóban?
Az első teória szerint mérhetetlen bűntudat szállta meg a lelkét, s egy sikertelen öngyilkossági kísérlet után úgy döntött, remeteként éli tovább életét.
A második teória úgy szól, hogy a hős elméjében átalakította a megtörtént valóságot, s olyan tulajdonságokkal ruházta fel az áldozatot, amelyek megérdemelt büntetésként mutatták be annak halálát.
Egy harmadik lehetőség arra kíván rámutatni, hogy valójában a gyilkosság és az öngyilkossági kísérlet "szükséges rossz" volt, amely egyfajta katalizátorként működött a hős elméjében, aki nem hitt önnön nagyságában, s ilyen barbár módon kívánt megszabadulni az általa játszott szereptől, s annak súlyától is.

A negyedik teória talán kicsit már bonyolultabb… A hős voltaképpen már nem a hős maga, és sohasem volt az, akinek látszani szeretett volna életében, hanem (talán) Perzsia egyik bukott királya, aki megmutatván, hogy a hatalomért akár ölni is képes, bebizonyítja alattvalóinak, hogy Ő az istenek küldötte, s elhiteti az áldozatról, hogy összeesküvést szőtt ellene. A népet megjutalmazza hűségéért, s minden árulást, minden, a megbuktatására irányuló tervet, ennek az egy embernek a rovására írja, így gyakorolván (látszólagos) kegyelmet a valódi összeesküvők felett. (Később velük is végezni fog.) Tudja, hogy a halál csak eszköz volt, s nem maga a halott a lényeg, hanem az eszme, amely visszaadja kezébe a jogart, s fejére a koronát. Tudja, hogy egy napon majd ismét lehull az álarc, de a kiömlött vér még hosszú ideig eltakarja gyűlöletes vonásait…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Esszé
· Írta: leguan
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 2
Kereső robot: 25
Összes: 36
Jelenlévők:
 · Aevie
 · galamboki


Page generated in 0.0438 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz