A tudás fájáról gurul az alma
Köztereken duruzsol a nyomor,
a szeretet mindenütt honol,
megbújik bokorban, pad alatt,
világodról szerzett tudás mérföldjáró,
néhol bizonytalan, de halad.
Rongyokban kihűlő életek,
modern a valóság, nézheted.
"A tudás hatalom", elkoptatott könyvek,
önkényes halomba pakolod,
a váltás utánozhatatlanul könnyed.
Éteri gondolatok, tobzódó képek,
csüngve homlokodon, díszítik életed,
ágyadban ajkadon kihűlt szavakat ringatsz,
képernyőről áradó mosoly ad vigaszt.
Nem nyitsz ajtót a nagymamára,
őszinte érzelmekből elég mára!
Közönyrózsák nyílnak erkélyeken,
az önzetlen segítség máshol terem.
Tülekedve keresed helyed,
a reggeli buszjárat erre igazi terep.
Sóvárogva figyelemre vársz,
a péknél kapott nyílt mosoly mégis talány,
s egyáltalán nem tudod,
hogyan osztályozd az embereket;
ki menetel veled és ki megy ellened.
A tudás fájáról potyog az alma,
múló paradicsomi lét,
tehetjük talonba.
Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 0
Kereső robot: 19 
Összes: 30
