Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Cukor

, 477 olvasás, csipcsupfirka , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Kisfiú cukrot kéreget,
a pénztáros méreget.
Tenyerében pénzérméket
szorongat, s a lélegzet
bennem fennakad.

Hosszú szempillái ritmusban
simulnak, álmokba borulnak.
Szánalmam mit sem ér,
a gyerek cukrot kér,
a két plikk arról mesél,
hogy életem félelmetesen
…… tökéletes…

Ez nem rólam szól…
Hiányoznom kell a szavakból.
Önzőségem ide-oda vándorol,
a szeretet tombol, de önmagam
iránt forróbban, olajosan.
Simulok saját karomban.

Ölelésem neki járna…
A meleg, mi engem a kocsmába’
is vár, s a pénz mit italra
váltok, a gyerek, kit éjszaka
látok, kiért némán kiáltok,
kit gyáván sajnálok,

ott áll a pénztárnál…

A kabátom is vastagabb,
a lelkem hájasabb,
nem fázik, mások
melegítik. Bátorságom
ott hagyom a pultnál,
elsétálok, engem várnak mások.

Nekem a melegben a helyem
Nekem megfogják a kezem,
Engem betakarnak,
Rám ruhákat adnak.
Nekem segítenek, ha baj van,
S ha nincsen akkor is!
Kívánságom lesik.

Mégsem elég…
Pedig a plikkes cukorért
Fizetnem sem kell,
Nekem a cukor nem eledel.
Szégyentelen vagyok,
Mégis az angyalok…

őrzik gyöngéden létem…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: csipcsupfirka
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 296
Regisztrált: 2
Kereső robot: 21
Összes: 319
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pancelostatu


Page generated in 0.2839 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz