Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ébrednének már a hajnalok…

, 399 olvasás, Pekka , 0 hozzászólás

Megemlékezés

Ébrednének már a hajnalok,
hogy sietnek, de szólni nem kell,
dombról vetett hullámok szilaj
testű felhőivel, ezerrel…
Egy kis résen alig kandikál,
pár tört sugarával be a nap,
szőtt árnya egy képnek a falon
remeg, feltűnik a szobámban.
Széken levetett múltam mereng,
nyugszik a hajnallal ma nálam,
elrejti palástját az éjnek,
ráül, mint egy derűs szélkalap,
rám néz, körbe jár, itt van velem,
mint függönyön játszó teremtés.
Zárva még, s a fény nyalábjain
zúgva bekopog az ébredés.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: Pekka
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 64
Regisztrált: 1
Kereső robot: 34
Összes: 99
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.0748 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz