Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Karácsonyra

, 444 olvasás, secondEduard , 17 hozzászólás

Szerelem

Járkálok a Dunakanyarban
egyedül vagyok és emlékszem,
hogy mennyire jó volt veled
Dömösön, meg a többi helyen.

Ott vagyok, és fáj, hogy írok,
elrontottam, a tüdőmbe belemart,
hogy ez történt velem, és sírok,
pedig nem akartam, belémhalt

a fájdalom.

Én tehetek róla, nem vettem
észre, hogy fáj, ami neked jó.
Ha tudtam volna, ezerszer jobban
és jobb lettem volna veled

mert szerettelek.

Megváltoztam. Mert te mondtad,
hogy buta, és jó volt a Lupa-sziget.
Nem, nem tudlak most már…
szikla és sziget és a neved,

istentelenül kedveltelek!

Most karácsony van, te távol,
soha nem láthatlak már…
szikla, sziget, hegyek, bárhol
rád találnék, s nincs is határ…

nem állíthatsz meg!

Nem kellek, tudom, de
egy csillag ragyog ott fent,
sziklarajzaid látom, értelek,
s ha tétován leng kezed lent

én fent is vagyok.

Csak neked, a képekhez,
amit tudok adni, azt adom,
csak boldog karácsonyt
kívánni jöttem és hagyom,

hogy ne szeresd.

Én szeretlek.

Sírok miattad. Érted száz fenyő sír,
talán nem is tudod, melyik vagyok.

Egyszer nagyon szerettél,
neked emléket, örömet hagyok,
hegyeket, Dunát, hajókat szereztél nekem.
Boldog ünnepeket,
hegyeket, hajókat, szeretetet!

Én elrejtőzöm,
nem bántanálak soha.

Karácsony van,
és nem te,
az élet ilyen mostoha.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: secondEduard
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 22
Regisztrált: 1
Kereső robot: 12
Összes: 35
Jelenlévők:
 · Kavics


Page generated in 0.0764 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz