Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hajnali szerető

, 433 olvasás, barnaby , 4 hozzászólás

Ezek vagyunk

Messze vitt a szél, felkapott, úgy sodort.
Falakat döntöttem le magam körül
cserepes koldusként, ki minden színes lomnak örül.
Szépre csiszoltam, fényesítettem fakó foncsort.
- Nem szép arc ez sem. Látom bennük: piszkos, torz, borús.
Kérkedve hímes szóval ne biztass kérdezőt…
kabátod búval-bélelt, tövis-csipkés a fejfedőd.
Távolodni látszottál, s közben rám alkonyult…

Mostohán kend a mosolyod az álarcod mögött.
Vagy előbb szakítanád benne a reményt keresztbe,
ki könnyes szemmel vár rád, s te itt hagynád epedve?…
Ne hagyj a remegő hitnek szétfagyott gyönyört,
ne adj a szívből szeretőnek meggyötört lepedőt
sem kihűlt fekhelyet, mielőtt szeretni kerestél
volna rá, kit gondolni féltél, de titkon reméltél,
Hozzád halálodig, hűséges hajnali szeretőt…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: barnaby
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 1
Kereső robot: 10
Összes: 22
Jelenlévők:
 · GoldDrag


Page generated in 0.0465 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz