Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Egy délután…(részlet)

, 504 olvasás, Pekka , 0 hozzászólás

Ezerszín

Valami hihetetlen kellemes ősz járta át a kert felől a teraszt, ahol apró fények játszadoztak az asztalon még érintetlenül álló csészék, és apróbb üvegcsék tetején.
A terasz a kertre nézett, nem egészen dél felé, ahol mindig az ősz volt a legkellemesebb. A meleg már nem tudta túlfűteni a télikertet, ami csupa üveg volt, s engedelmesen fordultak a napfénybe vágyó növények a hatalmas ablakok felső harmada felé.
Halk beszédfoszlányok szűrődtek ki a nappaliból, s a társaság teához készülődött, amit a teraszon készültek elfogyasztani.
Bernadett - Loránszky kisasszony nagyon szerette a zöld teát, s nemkülönben Krisztina, aki nagy szakértője volt a teának és azoknak a szokásoknak, szertartásszerű fogásoknak, amivel mindig fel tudták vidítani az éppen ott vendégeskedő barátokat, ismerősöket…
…"Nem reménytelen alak ez a kis fényes bajuszú kadét, Rudolf" kezdte mesélni a délelőtti kalandját Zsófia, ki inkább volt szüfrazsett, mint igazán nőies. Majd hozzátette: de olyan vidáman, kacagva, hogy szinte magával ragadta a kis társaság valamennyi tagját; "Képzeljétek, ma megfogta a kezemet és átkísért a sétányon!"

Közben megérkezett a tea, végre mindenki kapott belőle. Bernadett kinézett a kertbe, mint aki friss virágokat vár, talán újak is nyílnak még a kora őszi hangulatban.
Krisztina kedvenc könyvéből idézett pár gondolatot, fel-felpillantva a meleg, sárga napsütésben, s ott járt a fejében a pár napja történt, szívét ma is melengető, első találkozása Péterrel, akiről már beszélt barátnőinek. Nem is tudja, igazán még mit gondoljon, de biztos benne, hogy valami rendkívüli, megismételhetetlen dolog történik vele. Halkan barátnőihez fordult figyeljetek, a két jó barát este így búcsúzott egymástól: "… a sötétség lábujjhegyen elindult felénk, hogy öleljen keblére, s majd álmot hozzon szemünkre. " ezt a lány mondta, várva még egy késői beszélgetésre…

Az ezt követő pár pillanatnyi hallgatást Zsófia törte meg: "… elragadó lehetett, tette hozzá" majd felállt és a télikert üvegében bámulta a visszaverődő fénysugarak csillogó játékát. Egyszerre csak a társaság felé fordult és meleg hangon így folytatta: kedves a történeted, s magam sem értem, ilyenkor mi lehet a fejekben, s hogy érez a szív? Ki eltaszítja, ki magához engedi, azt a valamit, amit oly rég óta vár. Álmodik róla, s összerezzen. Engedné, de nem biztos még magában, az érzéseit rendezgeti tudatában. Ti nem éreztetek még hasonlót?
Egymásra néztek, s mindenkinek látszott a tekintetében valami hasonló felfokozott várakozás emléke, az elfogadhatóról és az elfogadhatatlanról. A beszélgetés meleg érzése lengte körül a teraszon lévő asztaltársaságot.

Bernadett halkan meg is jegyezte, hogy ő sem tudja pontosan ilyenkor mi is a jó, s a követendő viselkedés. Talán nem is jó szó az, hogy viselkedés; ez inkább az, hogy a dolgok megtörténnek velünk, élvezzük, vagy elszenvedjük azokat.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Novella
· Írta: Pekka
· Jóváhagyta: Medve Zsolt

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 3
Kereső robot: 13
Összes: 32
Jelenlévők:
 · hegeanna
 · PiaNista
 · Sutyi


Page generated in 0.0511 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz