Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Börtön

, 263 olvasás, Theodor , 5 hozzászólás

Abszurd

Börtönébe' porhüvelyem forró,
sínylődik bezárva, lehetetlen
szökni ágazó fa spiráljából.

Egyedüli bilyog érintésed,
éj sötét motívumát jelöli
lábamon futó vörös leander,

inda kúszik így, mi fojtja s öli
tárgyainkat, élet nélküliek.
Felfelé haladva futva közli,

hogy levert, ahogy a cölöpöt kell.
Hidegen hagyott tudat, kék közöny;
nincs menekvés innen, elzár végleg.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Vers
· Írta: Theodor
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 0
Kereső robot: 7
Összes: 22

Page generated in 0.0233 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz