Érezte, valami eltörött benne, visszafordíthatatlanul elszakadt valami ott mélyen, legbelül, ami eddig a lelkét tartotta össze. Nem érzett mást csak ürességet, mintha pisztolygolyó szaggatta volna át, mellkasán hatalmas lukat ütve ott, hol egykor a szíve volt. Most nincs ott más, csak egy bűzölgő mocsár, mi elnyel minden szépet és emberit maga körül. Szemében kialudt a tűz, az élet lángja, mi valaha úgy lobogott benne, mint senki másban. De most szemében nem csillog az élet, elhagyta őt minden vágy és nem maradt más utána csal a hideg test, mi embertelenebb minden bűnnél. Minden jó eltűnt, kihűlt a világ körülötte, léptei nyoma csak fájdalmat szült. Lehajtott fejjel sétált az éjben és érezte: ez volt a perc mikor megszakadt a szíve.