Glosszavers, Radnóti Miklós "Három hunyorítás" ciklusának első versére
Odakinn már setteng a reggel,
ébrednének már a hajnalok,
hogy sietnek, de szólni nem kell,
és a parton túli hegyekkel,
dombról vetett hullámok szilaj
testű felhőivel, ezerrel…
aranyszárnyu szellők játszanak.
Egy kis résen alig kandikál,
pár tört sugarával be a nap,
Így fekszem, ringó félhomály van,
Szőtt árnya egy képnek a falon
Remeg, feltűnik a szobámban.
A körtében alszik az áram,
széken levetett múltam mereng,
nyugszik a hajnallal ma nálam,
de fölébred és felkél a nap;
elrejti palástját az éjnek,
ráül, mint egy derűs szélkalap,
végigkutatja fekhelyem és
rám néz, körbe jár, itt van velem,
mint függönyön játszó teremtés.
Az ablak most csupa rezzenés,
zárva még, s a fény nyalábjain
zúgva bekopog az ébredés,
zengő négyszög, tüzes csobogó,
keretében sok fénycsóvája
beszédülő égő fáklyája,
futó fényben lengő lobogó.
*
*
*
"Három hunyorítás"
1.
Odakinn már setteng a reggel,
és a parton túli hegyekkel
aranyszárnyu szellők játszanak.
Így fekszem, ringó félhomály van,
a körtében alszik az áram,
de fölébred és felkél a nap;
végigkutatja fekhelyem és
az ablak most csupa rezzenés,
zengő négyszög, tüzes csobogó,
futó fényben lengő lobogó.
(Radnóti Miklós)