Navigáció


RSS: összes ·




Esszé: A reménység ideje

, 337 olvasás, kiskecelanyom , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Reménység. Gyönyörű kifejezés, benne van minden, ami egy emberi élet folyamán fontos: a jövőbe vetett hit, elszántság, életerő és az őszinte bizalom. A téli időszak legszebb heteit éljük, az advent idejét, amikor még minden lehetséges, az ígéret beteljesedik, minden jóra fordul, elmúlik a fájdalom, a keserűség, megvalósul az álom. A Biblia alapigéi: a hit, remény és szeretet, közülük is a legfontosabb a szeretet – áll a korinthoszi levélben. De tudjuk, reménység izzik ezer fokon valahol mélyen az emberi szívekben a gyermek, a Megváltó megszületésére várva. Mert az ember az egyedüli lény, aki képes reménykedni, s egyben létének evidenciája a reménykedés.
Remél, remény, reménység, csodálatos szavak. Mikor, ha nem a karácsonyvárás idején van igazán értelme, igaz tartalma ennek misztikus fogalomnak, amely eszenciája az őszinte hitnek, vágynak és igaz elvárásnak, a tiszta érzelmeknek, barátságnak, szerelemnek. Míg remény van, minden van. A történelmi idők során emberek millióit segített át háborús halálárkokon, kíméletlen kínzatásokon, sok-sok megpróbáltatáson és nélkülözésen. A csalánleves és a tizenhat deka szikkadt kenyér mit sem ért volna mély hit és remény nélkül. A remény hatalmas energiatartalékokat képes mozgásba hozni a túlélés érdekében. A súlyos beteg emberek közül is hamarabb gyógyulnak, hamarabb kapnak erőre azok, akikben él az a remény, hogy szeretteik körébe lehetnek újból, hogy még dolguk van a családi körben. A remény szellemi tartalma messze túlmutat az anyagi világon, nem kereshetünk benne ésszerűséget, hideg logikát. Arra tanít, hogy ne a tárgyi világtól várjuk életünk jobbra fordulását. Míg a kétség letaglóz, sárba tapos, a remény boldogít, és szabaddá tesz. A reménynek sokféle színe, rezdülése, ragyogása, érzelmi töltése van, de mindenképpen optimizmussal és békés várakozással telített lelkiállapot. Erről tanúskodnak irodalmi példáink is.

"Ó, Nagyasszony, nemzetünk reménye,
Rád szegezzük könnytelt szemeink,
Veszni indult István öröksége,
Szép kertedben ős erényeink!
Szállj közénk és sírj Te is velünk!
Vigasztald és mentsd meg nemzetünk!"
– a régi szép imádság, könyörgés a nemzetért, Mária oltalmát, vigasztalását kérve.

Csokonai Vitéz Mihály "A reményhez" című verse kezdődik így:

"Földiekkel játszó
Égi tünemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan."
- a boldogtalan ember jövőtlensége kerül középpontba.

Vannak, akik, a könnyebb utat választják és álomvilágban, csalfa hitben élnek, nem jut neki más csak folytonos csalódás.

Kányádi Sándor meg azt mondja:

... "csak az nem fél, kit a remény
már végképp magára hagyott

én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon"

Ki hitét veszti, reményét is elveszíti.

A tétlen reménység sarokpéldája Samuel Beckett: "Godot-ra várva" című darabja. Szereplőinek élete abból áll, hogy várnak valakit, akinek érkezésétől remélik, hogy sorsuk a kelletlen és fásult semmittevésből, az apatikus önsajnálatból jóra fordul. Életük keservét majd valaki más – jelen esetben, ha eljön Godot – szünteti meg.

És megint egy másfajta, örömtelen, sóvárgó reményről szól a magányos költő, József Attila az "Íme, hát megleltem hazámat" című versében:

"Szép a tavasz és szép a nyár is,
de szebb az ősz s legszebb a tél,
annak, ki tűzhelyet, családot,
már végképp másoknak remél."

Nem lehet elégszer szólni a tisztességtelen, megtévesztő reménykeltésről, a reklám világáról. A hamis, álörömöket villogtató üzleti fogásról, amely csillogó csodamasináival, káprázatos eszenciáival kelt oktondi reményt mindazokban, akik könnyen bedőlnek a hirdetések szépséget, egészséget, ragyogást ígérő szólamainak. A kegyetlenül nyomuló kereskedelmi-pénzügyi világ színes kavalkádja különösen az ajándékosztó ünnep időszakában tolakszik a gyarló ember közelébe. Nem könnyű kirekeszteni otthonainkból, tudomást nem venni róla.
Karácsony közeleg, a bizakodás, reménység megszületésének éjszakája. Jó, ha gyertyagyújtáskor tisztán, pontosan meg tudjuk fogalmazni, egyértelművé tudjuk tenni reményeinket. Jelentsük ki bizakodásunkat, jövőbe vetett hitünket, magunkért, családunkért, és tegyük meg ezt nagyobb közösségünkért, nemzetünkért is. Higgyük, hogy nem hiábavaló, hiszen ez most a reménység ideje.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Esszé
· Írta: kiskecelanyom
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 5
Kereső robot: 7
Összes: 24
Jelenlévők:
 · Aevie
 · Alberczki László
 · aron
 · boszorka
 · gszabo


Page generated in 0.0392 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz