Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Parkban ülve

, 341 olvasás, szkeorik , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Az emberek élik rohanó életük,
A lábam mellett egy macska szaladt,
A nap a kék égből lustán merül,
Én meg csak ülök a zöld fák alatt.

Az autók hangját a lomb szűri meg,
Egy ág a platánról épp leszakadt.
Fullasztón ölel át a nyári meleg,
Én meg csak ülök a zöld fák alatt.

A nap lassan lenyugszik, sötétebb lett,
Fülemben egy apró hang megmaradt,
Lassan a város is aludni megy,
De én csak itt ülök a zöld fák alatt.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: szkeorik
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 3
Kereső robot: 13
Összes: 32
Jelenlévők:
 · hegeanna
 · PiaNista
 · Sutyi


Page generated in 0.0279 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz