Navigáció


RSS: összes ·




Esszé: Az étel: mester

, 370 olvasás, sin_of_god , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Gyakran megtörténik, hogy az istenségek étellé változnak, vagy úgy csinálunk, mintha így szokott volna lenni. Fogalmam sincs, hogy egy vallásos ember mit él át és mit érez, amikor szentelt ételt vesz magához, de ez legyen is ki-ki magánügye. Most az ételben testet öltött istenség helyett inkább arról gondolkozom, mit lehet magától az ételtől tanulni.

Az étel több, mint táplálék. Táplálékon élnek a háziállatok, akikben Konrad Lorenz az eredetileg nemes emberi lét lezüllését látta. A háziállat válogatás nélkül zabál és hízik. A "háziember", a has embere szintén válogatás nélkül zabál és hízik, vastag húsa és zsírja viszont sápadt, erőtlen, vizenyős és petyhüdt. Ha az ember zabál, csak azon munkálkodik, hogy minél előbb színültig töltse azt a pöcegödröt, amit nem átall a gyomrának nevezni. Gyehennának, gyomornak, sírgödörnek nem számít, mit emészt. Ott már nincsenek ízek.

Nemesnek lenni annyi, mint felülemelkedni a túlélési ösztönön. Szinte hallom, ahogy az aszkézis rehabilitálásával vádolsz, kedves barátom. De megnyugtatlak: az aszkézis is csupán a hedonizmus egy válfaja - lemondásokban való tobzódás.

De térjünk vissza az ízekre. Felejtsd el Lucullust, Caligulát, Nérót, Krúdyt és társaikat. Felejtsd el a fényűző éttermeket, de csak egy pillanatra. Mert mi adja egy étel értékét? Drága az étel, ha nehezen beszerezhető hozzávalókból és/vagy fáradságos munkával készül. Tulajdonképpen más emberek munkáját, verítékét, szenvedését fizeted meg. Ha így teszel, azt mondják rád: ínyenc. A legkifinomultabb ínyencekben is van valami sznobság. A borban feloldott igazgyöngy tápértéke nem több, mintha egy darabka meszet innál meg borban. A méregdrága, undorító ételek harsány, hivalkodó tálalással – ez a gourmet.
Persze a ritka, drága ételek zabálása mégiscsak zabálás (itt El-Horto mondata jut eszembe: "… mert a német turista rákot zabálni jár a szigetekre és a korallzátony útban van"). Az étel, a státusszimbólumok, a rongyrázás, a hivalkodás még ott is fontosabb, mint az ízek.

Képzelj el egyszerű, közönséges ételeket. Például fél tányérnyi berántott krumplilevest. A tetején egy kiskanálnyi fokhagymás tejföl és egy csipet petrezselyemzöld. A gyomornak első látásra kevés. Ilyenkor ne zabálj! A zabálás olyan, mint a korai magömlés. Épp kezded érezni az ízek összhatását, és egy pillanat múlva már üres a tányérod.
Lassulj le, hadd keringőzzenek az ízlelőbimbóid az ízekkel. Gondolj arra: az az egyetlen falat az életed. Akár ízek észlelése nélkül is továbbküldheted a mélybe (többnyire így élünk; rohanva, a semmi-dolgokból minél többet, minél gyorsabban, ízetlenül, rágatlanul, darabosan).
Be is csukhatod a szemed, hogy az ízeket ne zavarja a külvilág, élvezd az illatokat (üzemi konyhák mosogatólé-atmoszférája kevésbé alkalmas környezet) és a taoista Micimackót utánozva nagyon alaposan megfigyelve az ízlelés előtti pillanatot, egy kanálnyi krumplilevestől sok mindent megtanulhatsz.

Feledkezz bele az ízekbe és maradj lassú. Így minden étel kábítószer lesz számodra, sőt varázsszer. Ha azt mondják majd, hogy szereted a hasadat, vágj vissza, hogy nem így van – az ízlelőbimbóidat szereted. Ha azt mondják, ínyenc vagy – vedd sértésnek; az ínyenc a luxust élvezi, Te az ízeket.

És hogy mitől lesz mestered az étel? Nem tudom.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Esszé
· Írta: sin_of_god
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 3
Kereső robot: 22
Összes: 38
Jelenlévők:
 · GoldDrag
 · Kavics
 · PiaNista


Page generated in 0.0265 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz