Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szívedet remélve…

, 468 olvasás, Nandus_Germanus , 3 hozzászólás

Szerelem

Tűz kelt a mélyben,
s elnyomta ébren
emléked őrizve agyam,
hagyva, hogy becsapjam magam.

De szemed tüzében
olvad a jég és a vas,
mosolyodtól forró vérem
fájó motorja megszakad.

Mérföldeket ölel e kar,
feledett utam végét,
otthonom, hű társam,
mint berozsdállt, szent ereklyét.

Nyughass, csendesen szív!
Emberek hallják a gondodat,
mi éveinkkel száz párbajt vív,
soha nem feledve arcodat.

Nappalom ébren léte,
éjszakám igaz álma,
Mellette nincs veszélye
sebnek, vagy kínhalálnak.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Nandus_Germanus
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 3
Kereső robot: 11
Összes: 25
Jelenlévők:
 · arttur
 · Öreg
 · Tollas


Page generated in 0.026 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz