Navigáció


RSS: összes ·




Vers: festmény

, 601 olvasás, Gál András Andor , 12 hozzászólás

Abszurd

A vitrin eltakart kopott időt,
fehér a porcelán, lopott cipőt
balettozik hajába sárga lány,
meg állatok, nyulak, saját arány

terítve polca szélte hosszaként,
szöveg-rikácsoló taréjasért
epedve rózsaszín lesi strapált
egója. Szürke balta kézben, áll,

üvegbe tartható cukorka tál.
Vörös butella készlet és pohár,
Két foglya Zilahynak öleli
dicső mivoltuk, ember könnyeik.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Vers
· Írta: Gál András Andor
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 1
Kereső robot: 18
Összes: 29
Jelenlévők:
 · PiaNista


Page generated in 0.0236 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz