Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ébredés

, 256 olvasás, Kyramoon , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Tétlenül, ébren
Feleszmélek az éjben.
Most elhullott
Álmaim nevében
Szólok én!
S lehet, közöny-jelenem
Régi harcos énemmel
Helyet cserél.

Érkezik valami,
Mi fásultságom őrlángját
Lobogóvá csiholja.
S van végre hitem,
Mi fáradt öntudatom
Éberré csiszolja.

Árnyékom osonni látom,
De elébe szaladok.
Ne az ürességbe hulljanak
A gondolatok, miket kapok!

A semmiből már elég!
Innentől nem elhantolok,
Hanem adok.
Nem önpusztítok,
Hanem előre haladok.
Nem becsmérlem
A bennem levőt,
De kihasználom a szavakat,
A bennem rejlő erőt.

Van ki pusztán boldog,
Talán így született.
Én magamnak teremtettem
Keserű életet.
A fájdalom táplálta
Bennem a szavakat,
De sokuk bennem ragadt,
Kimondatlan maradt!

Oly sokat elástam
A nagy önmarcangolásban.
Üresen hulltak ágyam elé,
Nem bántam,
Ha papírt nem értek
E gondolatok.
Voltak köztük rémmesék,
Elégiák, dalok.
Esztelenül tapostam át
Mindegyiken.
De ennek most vége!
Végre igen!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Kyramoon
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 3
Regisztrált: 0
Kereső robot: 11
Összes: 14

Page generated in 0.0372 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz