Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Budapest

, 251 olvasás, Rideman , 0 hozzászólás

Természet

Budapest az én városom,
melyben van a vánkosom.
Szép, gyönyörű s csodaszép,
de az ember itt csak éldegél.

Senki senkivel nem beszél,
az ember buszon ülve csak üldögél!
Nézi a hegyet hegyet mely fölé tornyosul,
s folyót mely alul fodrosul.

E két pont eme városban,
jellegzetes és hibátlan.
Szeretem nézni mindkettőt,
Mikor távol akarok lenni mindentől.

Ilyenkor nem zavar a nyomor s bánat,
csak lappang bennem az utálat.
Utálom az embert ki ezt a szépet szétrombolja,
hogy kényelmesen fényűzően éljen.

Szeretem három piciny szigetét,
bár az ember itt is meghagyta kézjegyét!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Rideman
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 183
Regisztrált: 2
Kereső robot: 34
Összes: 219
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.4789 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz