Budapest az én városom,
melyben van a vánkosom.
Szép, gyönyörű s csodaszép,
de az ember itt csak éldegél.
Senki senkivel nem beszél,
az ember buszon ülve csak üldögél!
Nézi a hegyet hegyet mely fölé tornyosul,
s folyót mely alul fodrosul.
E két pont eme városban,
jellegzetes és hibátlan.
Szeretem nézni mindkettőt,
Mikor távol akarok lenni mindentől.
Ilyenkor nem zavar a nyomor s bánat,
csak lappang bennem az utálat.
Utálom az embert ki ezt a szépet szétrombolja,
hogy kényelmesen fényűzően éljen.
Szeretem három piciny szigetét,
bár az ember itt is meghagyta kézjegyét!