Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ha ébredne lelkem

, 281 olvasás, Hoporty , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Vörössé lennék, ha ébredne lelkem.
Izzanék, mint köveken futó láva.
Zöldellnék télből ébredő réteken,
Futva érne a perc, s nem pedig állva.

Patak bársonyos köveit koptatva,
sebesen csobognék tikkasztó nyárban.
Hó fútta tájakon vennék nyakamba,
medveszín pamutból kötött nagy sálat.

Fonnék a harmatból fonalat reggel,
füttyökkel telne nádszagú pirkadat.
Bagolynak öltöznék, ha a Hold felkel,
járnám az erdőt, míg nem jő újra Nap.

De lelkem alszik, okker dunna alatt.
Szunnyad a parázs szürke hamu között.
Így telik ballagón nyár, ősz, tél, tavasz.
Lassan göröngyös új tájra költözök.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Hoporty
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 314
Regisztrált: 1
Kereső robot: 23
Összes: 338
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.2192 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz