Navigáció


RSS: összes ·




Vers: eső

, 576 olvasás, Gál András Andor , 9 hozzászólás

Felnőtteknek

Dörög, morajlik és esik
viharba ménkü dúl, egész
a mennyekig, pokolban és
a Földön is, zuhanva sír

a testbe, lelkekig mar, ül
katartikus, beteljesül
miként szitál az életet
adó nedű a víz, etet,

táplálja termelői sár
a földedet, Te arcodat
emelve fölfelé sokat
időzve lelkesen riszáld,

midőn örömbe csoda, mert
Természet ötli, gondjait
hogyan lehet megoldani,
melódiát csöpögve zeng,

segít magán ha két töltés
surlódik, akkor is ha nincs
vonzó hatás, ha megtelik
a felleg az menés-jövés,

loholnak össze- vissza, hull
a víz ad életet soká,
egész soká, amíg porát
abálja hő, aztán alul

maradt, de párolog fölé
a földnek újra, újra míg
a vészesen közelgő víg
meleggel érkezik sötét,

esőbe nyugtató a nyár,
de énfelőlem az legyen
fagyos vihar, havas jeges,
vagy tél, az őszi szín akár

az ősz, - unott egyáltalán
esélytelen, - hogy aktjait
fesse annak, darabjait
a láthatár túloldalán.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Felnőtteknek
· Kategória: Vers
· Írta: Gál András Andor
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 6
Kereső robot: 14
Összes: 36
Jelenlévők:
 · GoldDrag
 · gszabo
 · Ifjabb_Tok
 · Kovács Sándor
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.0503 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz