Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Függöny által homályosan

, 470 olvasás, nickname , 1 hozzászólás

Ezek vagyunk

Kancsalul üt a szív,
kinyújtod kezedet,
vérfürdőjébe hív
megint a szeretet.

Elfogad és vádol,
háttal áll a sorsnak,
vágyad holt húsából
varjak lakmároznak.

Számlálják ujjaid
a júdáscsókokat,
a patás újra itt,
huncutul bólogat.

Részeg függönyt markol
konokul a karnis,
semmit sem tud arról,
hol él a katarzis.

Surran a mókusláb,
forog a kereked,
jó lenne, ha tudnád,
MAGAD nem szereted.

Égig érő létra
görcsök nélkül nincsen,
hagyd, hogy a fagy még ma
végső búcsút intsen!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: nickname
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 336
Regisztrált: 2
Kereső robot: 26
Összes: 364
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pancelostatu


Page generated in 0.2278 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz