Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Séta

, 744 olvasás, avenraa , 19 hozzászólás

Szerelem

Itt, hol én járok, téged idéz
a folyó és mentén a füzek,
a part ízét nyaldosó vizek,
a tüskés akác, s csókod – a méz,
ahogy a tea mélyére száll,
s utána merül a kiskanál,
mit lassú táncra indít a kéz,
mely mint vándor zarándok uton,
kóborolt nyáron derekadon,
sétáink ringásának merész
szorítással parancsolva állj-t,
varázsolva melankóliát,
ölelkezést, hogy szemembe nézz,
s szemedben a kis zöldes bolygó
mögötti űr volt tán hasonló,
mint az otthon, hová ha belépsz,
a vénasszonyok nyara fogad,
majd az ősz, a tél és önmagad.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: avenraa
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 4
Kereső robot: 12
Összes: 27
Jelenlévők:
 · Gál András Andor
 · mahoney
 · marisom
 · Öreg


Page generated in 0.0412 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz