RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2012-10-31 13:00:00, 692 olvasás, Magyari Emese , 6 hozzászólás
/vadrózsa/vértelen/valóság/ egy csipkebokor rezdült… ágain sok száz dércsepp mint kristály-fodor perdült (vackán csészelevelek és tél-rettegett kelyhek) fehér csendélet csendül fájdalom-áriára már a természet zendül * bíbor bókok hullanak… illóolaj illattal bogyó-csókok cuppannak (vonzó a föld-szeretet mely szerelemmel temet) húsos test lesz mag-bomló szép-dísz álmán átringva: csipke-kedves mosolygó * * * * * * satnya rekettye mellett kő-szürke szívem percent szedte-vette a feslett (bántották szurony-erek s fedték mohazöld hegek) sorvadt ősz-kínja alatt fájó életöröme szilárd állapot maradt * köd-bodorodó pára… rőt könny-felhő az égen kicsapodó vég-vágya (lopakodó szivárvány – haldokló lélek-ármány) borongós homály-védve láthatatlan idegen toprongyos tükörképe * * * * * * felröppennek kárognak a sötét érzés-varjak így vesznek irigy-tollak (idő-kalitka tárva ” bár mindig erre várna) dúlnak- múlnak a percek… az eszme madarai nem tanulnak fegyelmet * * * * * * összemosódó képek… még ne változzatok át vers-varázsoló fényre Megjegyzés: 2012.10.30.
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς