Sóhaj
Vannak akik elindulnak a
megváltás tévútjain egy másként
múló idő szakadéka felé,
És hiszik a villanyoszlopok fénye
értük gyullad az utcákon tereken
otthonra találó hazautat
kereső eltévedt angyalokért,
Akik rongyolt homloklebenyük
az égre terítve nézik egymás
néma film-gondolatatit
a felhők vetítővásznán,
Imáért könyörögve imáikban
az öröklét keresztjére feszült
egymásba karoló halottakként,
Nimfomán kőszobrokkal szeretkeznek
meztelen lelkek vonaglanak
mozdulatlan a sötétben…