Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Száműzetésben

, 930 olvasás, Syringa , 34 hozzászólás

Természet

… itt még mindig valószínűtlenül
zöld a fű, pedig az ég oly régóta
bánatos. Szótlan, mély szemében
végtelen türelem. Szívén miattunk
csüngő felhősóhajok.

A kék és zöld tenger közében
most távolságtartóak
az angyalok. Álomszerű
önkéntes száműzetésemben
a hidegnél hidegebb hajnalok.

Mégis, amerre járok, mintha
fény kísérne, s én minden
léptemmel sírva ámulok, ahogy
míves lankák hullámain a gyep
mély borúban is felragyog.

… s lám…, itt is van egy pad, mely
a legalkalmasabb, távolba nézvést
látni téged, míg amőba tavakon
rengő íves hidak - megannyi
feléd hajlított gondolat -
ragozzák a fájó messzeséget.

Olyan alaktalan, olyan szabálytalan
a léleknek nevezett benső tó is.
Csupa felszín, csupa tükör
melyben Nap nyugszik és tündököl
s hogy mélyét csak sejtve tudod
lehet rossz is, jó is.

-.-

… én már hosszan bejártam
legmélyedet. Meglelve benne
lényegedet, felhoztam két remegő
ujjam között egy ismeretlen
szép, fekete gyöngyöt.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Syringa
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 20
Regisztrált: 3
Kereső robot: 16
Összes: 39
Jelenlévők:
 · hazugsagok
 · Kavics
 · Kovács Sándor
 · Ravain


Page generated in 0.0417 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz