Eltévelygett-elhagyott lelkem,
magányosan bolyong a múltban.
Elhagytam, s most keresem,
a lidércfényben elvakultan.
Felverem az út porát,
fáradt testemre száll.
Társam lett a félelem,
jövőm keserű, reménytelen.
Egy eltévedt kövér muslinca,
táncol mosolyogva felettem.
Csak egy rakás szerencsétlenség,
gondolja és legyint egyet.
Elnémult a megafon,
serceg kopott tűje.
Átölel s körbefon,
a test s a lélek bűne.
Elkerülnek az örömök,
mámoros pillanatok.
Társam lett a félelem,
bankom a szerelmem.
Megkopott színek táncolnak,
a nappal rideg, sötét árnyain.
Délibábként lebegnek felettem,
eltitkolt-meztelen vágyaim.
Sóhajtok szomorúan,
s lehajtom a fejem.
Csendben gondolkodom,
mivé lettem?
Hangosan reccsen egy ág,
összerezzenek, megijedtem.
Egy fából kiszorult mérges szú,
görbe ujjával felém mutat.
Vicsorgó hangjával ordítja:
Takarodjak. Ne keressem, Találjam meg végre az utam!
Megjegyzés: Baja 2012-10-20
Online látogatók:
Látogató: 55
Regisztrált: 5
Kereső robot: 15 
Összes: 75
Jelenlévők:
