Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szótlanság alkusza

, 902 olvasás, Nandus_Germanus , 2 hozzászólás

Sajgó lélek

Veszélyes helyre tévedt újra
e vétkes szív, bűnös lélek,
megszólal majd hangod húrja:
nincs már bú, én nem remélek.

Álmok voltak csupán
a jó és rosszabb napok
évek teltek el kurtán,
s emlékül ráncokat kapok.

Nincs megbocsájtás,
mert bűnhődés sem volt soha,
hiába verte lelkem korbács,
nem élt más, csak szerelmed mosolya.

Minden, mit adtak az égiek,
e szívet meg nem szabadítja,
hogy érted fájón már ne égjek…
azt nem eléri el senki… soha.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Nandus_Germanus
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 316
Regisztrált: 2
Kereső robot: 31
Összes: 349
Jelenlévők:
 · Déness
 · Sutyi


Page generated in 0.2921 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz