Navigáció


RSS: összes ·




Szonett: Tétován várt a messzi föld…

, 706 olvasás, Pekka , 2 hozzászólás

Elmélkedés

Félőn ragyog, mint prizmáin át az ég telente,
S emlékeink a fényekben elkezdték dalolni
A mátyásföldi orgonák illatát remegve,
S jó volt hídjainkon át világfolyókra hajolni,

Tétován várt a messzi föld, hol kóborolt a fű,
S egy megsebzett szív fájó üzenetét olvasta,
Míg egy ütőér erejével - cseppnyi aranyfényű
Vonzódásainkat újra egymáshoz nem sodorta,

Hogy izzón feszülő pillanatokban a nyomát
Se lássa léptének, a hold int az ablakon
Búcsút, elköszön - hagyja lehullni ezüstporát
Mondd, és ki simítja gondokkal rajzolt homlokom?

Örökké, monoton utazom így valahova,
Repít, mint szárnyain a közös képzelet tova.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Szonett
· Írta: Pekka
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 18
Regisztrált: 1
Kereső robot: 15
Összes: 34
Jelenlévők:
 · PiaNista


Page generated in 0.0404 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz