Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Metamorfózis

2012-10-15 20:00:00, 796 olvasás, Gabalyog, 6 hozzászólás

hűvös közöny kereng
csupasz reggeleken
tömegek
rohanó arcán
elgyötört mosoly
visszhangként hat rám
ebben a csendben
akasztom szögre
életem
hordozza súlyát
rozsdásodjon ott tovább
szöghegyén kénytelen
minden rajzolt és leírt álmom
futó éveken át
mászhatatlan falak ívén
zajos testem nélkül
szülessen hírnév
mit könny füröszt
omoljanak célok
porladó vakolatként halomba
hordja az őszi szél homlokokra

szögre tett létezésem
mint fénykép
medálként nyakamban viselem

Elmélkedés

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Gabalyog
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 22
Regisztrált: 4
Kereső robot: 22
Összes: 48
Jelenlévők:
 · Napsugár
 · Névtelen fiatal
 · Nituska
 · Öreg


Page generated in 0.0554 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz