hűvös közöny kereng
csupasz reggeleken
tömegek
rohanó arcán
elgyötört mosoly
visszhangként hat rám
ebben a csendben
akasztom szögre
életem
hordozza súlyát
rozsdásodjon ott tovább
szöghegyén kénytelen
minden rajzolt és leírt álmom
futó éveken át
mászhatatlan falak ívén
zajos testem nélkül
szülessen hírnév
mit könny füröszt
omoljanak célok
porladó vakolatként halomba
hordja az őszi szél homlokokra
szögre tett létezésem
mint fénykép
medálként nyakamban viselem