Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Örökség

, 923 olvasás, Gál András Andor , 7 hozzászólás

Megemlékezés

Rugóra jár; idő, maradhatott,
ha vesztegelni perceid nyugodt
halomba nem rakod hasadtakor.

Tanulni vágyom áldomásokon,
midőn a tisztelet sokat jelent.
Narancsban úszik újszülött sorom.

Más semmi, ennyi lett enyém; idő -
"Emlékül az emeszempé Hajdú-
-Bihar megyei Bizottságától (1973)",

karomra kötve tudjam elrepül,
akármit is csinálsz, hiába, nincs
futás sorod elől. - félelemül.


u. i.:
Eredeti cím: "Nagyapa"
Utolsó módosítás: "Egy Roamer karóra rugójának ritmusára"

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: Gál András Andor
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 6
Kereső robot: 23
Összes: 43
Jelenlévők:
 · Aevie
 · galamboki
 · GoldDrag
 · Öreg
 · PiaNista
 · VDavid


Page generated in 0.0285 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz