mit költő holtáig remél,
adjon hozzá az élet
kövek nélküli mennyet,
holnap ledőlnek új várromok,
katlanában főzi álmai
olcsó kölesét
beszédül lilája egy szonettbe
s kicsorbulnak babérjai.
meddig alszik az örökké?
valóság – turmalinja habosítja
tömör energiáját; mentálisan
sminkeli, majd
mise en scéne –
“ agresszív pillanatok"
attrakciójaként
meghatározott montázsáról van szó:
mint egy posztmodern
alkotó lefátyolozott
snittjeiben…