Az utcán sétáltam, nem tudtam megnyugodni, úgy éreztem valami nagyon nincs rendben… Az embereket néztem, monoton járásukat és próbáltam kitalálni mit gondolnak, mit éreznek… Hiába néztem őket, érzéseket nem tudtak mutatni, lehajtott fejjel, sietve mentek és rájöttem, hogy szinte mindenki ilyen, már órák óta mentem és nem láttam mást, minden ember aki egyedül volt ilyen volt, klónok… De nem tehetnek róla, ők csak bábuk egy nagy kirakós játékban, minden élőlény ennek a puzzle-nek a része, nem vesszük észre de nem úgy viselkedünk, nem úgy cselekszünk ahogy mi akarunk, de ez nem csak velünk van így… Rugaszkodjunk el a biztos tudásunktól és nézzünk vissza, nem úgy ahogy a magukat hívőknek nevezők, hanem mint átlag emberek… Az őseink mit csináltak? -Háborúztak, de magukért? -Nem! És ez a lényeg, 2000 évet nézzünk csak… Hittek, háborúztak, kereskedtek és közben nem tudták, hogy miért teszik, volt/voltak valaki(k) akik ezeket elindították és az emberek vakon követték őket kérdések nélkül. Ha voltak is kivételek elnyomták őket, különcnek stituálták őket, nem vették komolyan a valóságot. De ez a civilizáció kezdete óta így megy. Volt egy ember nagyon régen, ő volt az elindító, miatta vannak a hazugságok, a hazugságok melyek kordában tartják az embereket, a hazugságok bírnak a legnagyobb manipulációs erővel. Ennek a legjobb eszköze a sajtó… De mégse ez a legjobb, hanem, hogy a sztárokat befolyásolják felülről és ők befolyásolnak minket, mert hiába vannak politikusok, nem nekik tulajdonítják a figyelmet, hanem a híres embereknek. Az évezredek alatt felhalmozódott hazugságok terrort, elnyomást és félelmet hoztak létre, rájöttek, hogy így tudják megfogni az embereket és tökéletesítették, ma már mindenki azt csinálja amit mások akarnak, mindenki a mások által kitalált hülyeséget részesíti előnyben és vakon bíznak mindenben amit hallanak. Igazság szerint nem vagyunk képesek az igazságan hinni, azt mondjuk milyen rossz nekünk, nincs pénz és ez vonza a boldogtalanságot… Ezt akarták és elértek a céljukat, az igazság túl hihetetlen nekünk, mert a hazugságokat állították be reálisnak. Ezért van az, hogy az utcán mindenki ugyan olyan… Kényszeredetten mosolyognak ha társaságban vannak, nem maguknak élnek, folyton meg akarnak felelni másoknak. Ez látszik is, a múlt borzalma minden embernek a szemében ott van, én látom, látom a fájdalmukat, a magányukat. Magányosak mert a barátnak nevezett ismerőseik nem őszinték, magányosak mert a párkapcsolatban csak a külsőségeket nézik. A legnagyobb hiba, minden emberben van szépség csak észre kell venni. Ennél sokkal fontosabb, hogy mit rejt az ember magában… Levettem tekintetem az emberekből és saját magamra gondoltam, nincs senkim… És nem azért mert nem szeretném, hanem mert nem az ideál vagyok, mégsem török össze mert én tudom mindezt, szembenézek vele és várok, addig nézem tovább az emberek ki hunyt szemét, mint egy fekete sivatagos, ahol a mesterséges természet már minden homokszemet megváltoztatott…
|
Online látogatók:
Látogató: 61
Regisztrált: 2
Kereső robot: 17 
Összes: 80
Jelenlévők:
