Jöttél a semmiből, naptekintettel,
csillagszemekkel, őzgida-arccal,
hogy elvigyél magaddal, s csak
nekem legyél, belőlem vegyél …
Csillagparázzsal szemembe hintetted magad,
széppé vált az ősz, szórtál szét sugarat
Tündérvarázzsal, hogy raboddá tegyél,
vizem, s kenyerem is mindig te legyél
velem oltsad a szomjad, s én belőled az éhem,
hogy nélküled világom, már csak sötétben éljem…