A kavicsok között bodobács rohangál,
Az orgonán szomjas méh tanyáz.
A szomszéd kertjéből egres nyúlik át,
Meg akarja érinteni a begónia virágát.
Gyermekkorom nyári rezidenciája,
Nagyanyám kedves háza.
Boldog pillanatképek színhelye,
Felnőtt gondolataim menhelye.
Hintám láncát rozsda eszi már,
Esővíz sem koppan a befőttesüvegem alján.
Vörös cicám nesztelen, suhanó lépte,
a régi kert emléke.
A porolón sem szőnyeg, sem gyermek nem lóg,
Esővíz folyik a repedt vakolatból.
A régi lépcsőn új emberek járnak,
Nagyanyám sem lakója már a háznak.
A postaládán már másik név díszeleg,
Egy idegen öntözi a kertemet.
Pedig álmomban érzem, visszavár a ház,
hogy újra kinézzek repedt üvegű ablakán.