Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nagyanyám szigete

, 465 olvasás, Bizge , 2 hozzászólás

Elmélkedés

A kavicsok között bodobács rohangál,
Az orgonán szomjas méh tanyáz.
A szomszéd kertjéből egres nyúlik át,
Meg akarja érinteni a begónia virágát.

Gyermekkorom nyári rezidenciája,
Nagyanyám kedves háza.
Boldog pillanatképek színhelye,
Felnőtt gondolataim menhelye.

Hintám láncát rozsda eszi már,
Esővíz sem koppan a befőttesüvegem alján.
Vörös cicám nesztelen, suhanó lépte,
a régi kert emléke.

A porolón sem szőnyeg, sem gyermek nem lóg,
Esővíz folyik a repedt vakolatból.
A régi lépcsőn új emberek járnak,
Nagyanyám sem lakója már a háznak.

A postaládán már másik név díszeleg,
Egy idegen öntözi a kertemet.
Pedig álmomban érzem, visszavár a ház,
hogy újra kinézzek repedt üvegű ablakán.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Bizge
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 0
Kereső robot: 10
Összes: 16

Page generated in 0.0351 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz