Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ágoston

, 443 olvasás, Bizge , 2 hozzászólás

Elmélkedés

Néha előbukkan a neved.
Ilyenkor sírva emlékezek.
Magasban, felhőn ülő, Drága Kis Hercegem.
Ha egy könyvben olvasom, kő üli meg a mellkasom.
Ha valaki az utcán kiáltja, összenyomorodva marad szívem dobbanása.
Ha egy kisfiút hív anyja a neveden, szememmel sírva követem.

Néha előbukkan a neved.
Ilyenkor sírva emlékezek.
Testvéreid arcát lelkem tűzébe beolvasztom,
S kohóm kemencéjében arcod összerakom.
Tiszta tekintetű, sápadt arcú csoda,
Szerelmem beteljesülésének hullócsillaga.

Néha előbukkan a neved.
Ilyenkor sírva emlékezek.
Elindultál felém csillagösvényeken,
Zöld szemű kis huszárom, szőke hercegem.
De táltos paripád visszafordítottad,
Mert oda fenn egy angyal hiányzott a sorban.

Néha előbukkan a neved.
Ilyenkor sírva emlékezek.
Titkaimról beszélgetek veled álmomban,
De hangodat elnyeli a mennyek csarnoka.
Játszanak nekem földi hangszeren szívem kottáiból,
De egy hang mégis hiányzik orgonám sípjaiból.

Néha előbukkan a neved.
Ilyenkor sírva emlékezek.
Majd én indulok te feléd, s nem fordulok hátra,
Akkor már nem számit majd szívem dobbanása.
Karomat kitárva repülök majd feléd,
S te hangosan kacagva kapaszkodsz majd belém.

Néha előbukkan a neved …

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Bizge
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 8
Kereső robot: 15
Összes: 39
Jelenlévők:
 · arttur
 · Divima
 · Kavics
 · Kócos
 · nagyvendel
 · northman
 · Öreg
 · Ravain


Page generated in 0.1089 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz