Navigáció


RSS: összes ·




Vers: őszi

, 1098 olvasás, aron , 27 hozzászólás

Gondolat

olyan régen esett
el is felejtettem milyen
toprongyosra ázni
napszítta bőrömről
lefolyik a nyár barnasága
tócsába csöppennek a rímek
nem találok egyet sem
elbújtak a bokrok közé
feketerigók hurcolják
sárga csőrükben
sárga levelek alá
sárga esti fények
loccsannak léptem elé
lila telet akarok inkább
hadd fagyjon meg bennem
mozdulatlan legyen
a fájdalom


olyan (sárga) ez a föld: agyag
bele csak temetni volna jó
csak a puha hó
jó takaró erre a temető-dombra
fagycsípett virágokra zuhannak
a kővé dermedt esőcseppek
nézd mindjárt karácsony
s mindjárt rügyek ömlenek a fákon
de most még
esőmosta lábnyom várja a telet
mindenévi rettenet borzong
át a város felett
a nap csak halovány korong
a szürkébe fulladt égen

akkor is ősz volt
édes mamám
nem is látom ma már
ráncos kezeid csak
rajta a foltokat
öreg már - mondta anyám
s évekig járt a temetőbe
ma már arra se tekintek
csak a szagát érzem
van benne valami nyári zamat
valami tavaszi villongás
valami őszi tűesőtől szabdalt fagyhalál
minden évben újrarothadó
csontok

igaz-e
édes mamám
hogy nem fázol?

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: aron
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 204
Regisztrált: 1
Kereső robot: 25
Összes: 230
Jelenlévők:
 · Atime


Page generated in 0.2014 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz