Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Második levél…

, 847 olvasás, barnaby , 7 hozzászólás

Szerelem

Rám nevettél… Akkor elhoztad a napot az estét beragyogni,
hogy lássa a vak is a mosolyod, ne csak kopogja
fehér bottal a lehetetlent, mit nem lát, és hova lépjen
ha téged érezni akar… szemeidben három nap,
és három kialvatlan éjjel. Lámpásod a hold volt,
nem is világított, fukarul bánt a fénnyel…
Csak akartam volna simogatni a szellő- hajad,
füled mögé csókolni, s látni, ahogy szemedből kifújsz
egy kósza tincset, mert az olyan szexi…
csak úgy, ott szerettem volna akkor lenni,
hogy érezzem, mikor lélegzel, és köhögsz,
mert a cigid töményen mellre szívtad,
és annyit mondanál csak; de jó hogy itt vagy,
most ölelj, minek a szó… elég, ha beszélnek
ujjaid, és becézik a testem ott, ahol szoktad mindig
mert tudod, hogy az mennyire izgató…
Csak azt kívántam volna, álljon meg az idő,
és ez a pillanat maradjon meg mindig szememben,
ha elcsüggedek, és azt érzem;
mit ér ez az egész siralmas világ,
ha nem vagy, és hiába kereslek benne…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: barnaby
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 1
Kereső robot: 9
Összes: 16
Jelenlévők:
 · gszabo


Page generated in 0.0377 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz