RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2012-08-31 18:00:00, 922 olvasás, gyemant , 10 hozzászólás
Bámulatom a könyörtelen est egyre vastagodó ábrándos könyvének végtelennek tűnő üres oldalait lapozza szüntelen. Egykor a ’ velem’ csüngött minden ágon, szürkületek előtt a tavasz sóhaja veled lett szép álom. Ma úgy húz el kertem alján e sebzett nyár, hogy nedvet nem ér ajka, nélküled érkezik az ősz, lehajtott fejével szívemet has’ gatja.
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς