Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Lehajtott fejével

, 922 olvasás, gyemant , 10 hozzászólás

Gondolat

Bámulatom a könyörtelen est
egyre vastagodó
ábrándos könyvének
végtelennek tűnő
üres oldalait lapozza szüntelen.

Egykor
a ’ velem’ csüngött minden ágon,
szürkületek előtt
a tavasz sóhaja
veled lett szép álom.

Ma úgy húz el kertem alján
e sebzett nyár,
hogy nedvet nem ér ajka,
nélküled érkezik az ősz,
lehajtott fejével szívemet has’ gatja.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: gyemant
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 155
Regisztrált: 2
Kereső robot: 38
Összes: 195
Jelenlévők:
 · PiaNista
 · Sutyi


Page generated in 0.294 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz