Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ketten…

, 929 olvasás, barnaby , 8 hozzászólás

Gondolat

Születtünk, mint gyenge sarj, nőttünk, s jöttünk szeretni,
cseperedtünk a jóra éhesen, vágyva a jó szóra.
Zsarnok világ, mely elszívta vérünk, a szennyel
egy folyóba léptünk, partot reméltünk…,
találtunk tiszta földre, mint két idegen.
Vágytunk áldást mindig tetteinkre,
szemünk egymásra tévedt, vonzani mágnes-
tekintettel. Tépett sebeinket fagyasztva
könnyben, vigyáztuk lépteinket, nehogy tévútra leljünk…
Sokáig nem rezdültek hullámaid a térben,
ellened gerjedtek rezonanciáim' kioltó tüzek.
Lomha lidércek álltak útjukba gondolatoknak,
de én rád hangolódtam, vártam, hogy üzenj…
Elrabolt a sivár világ, bekebelezni, s rontani a lelked,
fordult az arcod hamis szavakból font talmi igékhez.
Szép volt az ábránd, könnyű szerekkel vidítva szíved,
feledni küldted a folyót s a partot, hol hittel reméltünk…
Most újra felém sodort a jó szagú reggel, illatod emlékezi a szél is,
hangod még ugyanúgy simítja lelkem, a boldog időket visszaidézi…
Összegabalyodtak az ösvények, majd úttá újra kiegyenesedtek,
most egybeforrasztva friss sebeinkkel az emlékeinket,
testben is újraszülettünk, így ketten, már eggyé lehetünk…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: barnaby
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 339
Regisztrált: 2
Kereső robot: 26
Összes: 367
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pancelostatu


Page generated in 0.2301 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz