Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Jövő

, 434 olvasás, Daneel , 3 hozzászólás

Abszurd

Csak pár sort írok a jövőről,
nem merek többet, mert felőröl
az a néhány év.

Megpróbálok higgadt maradni,
mert ködösek a vég szavai,
ha elfog a hév.

Nem embert látok, képernyőket,
hol minden egyén korhadt tönk lett,
s magáról se tud.

De alszanak, mert egy álomkép
tépi a tudatuk fájón szét,
és szívükbe jut.

De látok néhány kacarászót
Isten ormára tűzve zászlót
és fegyvereket.

A szemük mindent elmond róluk,
ők zabálják, mi csak kóstoljuk
az őrületet.

És látok egy szürke ködfelhőt,
a világunkat, mi már felnőtt,
és ilyenné vált.

Nem sír, még csak nem is kiált fel,
hogy korcsuló bőrét hagyják el
a paraziták.

Már megzavarodott az énem,
és Istenhez fordulva kérdem:
még mi történhet?

Ő nem felel azonnal, kivár,
látok-e tovább soraimnál:
egy új történet.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Vers
· Írta: Daneel
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 210
Regisztrált: 2
Kereső robot: 27
Összes: 239
Jelenlévők:
 · Pacsirta
 · Sutyi


Page generated in 0.223 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz