Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Telihold

, 776 olvasás, peresz , 4 hozzászólás

Abszurd

Vérben fürdik a telihold;
Gyilkos lesz az álom.
Mégis muszáj elaludnom,
Mennyire utálom.

Évek salakja gyűrűzik,
Ölt testet az éjjel,
Sűrű ködben feketéllik,
Gyilkos szenvedéllyel.

Belém vájja hegyes fogát,
Lassan öl a mérge:
Hosszú évezredeken át
Haldoklom majd tőle:

Élve nyúzzák le a bőröm,
Eleven temetnek,
Fogóval tépik le körmöm,
Forró üstbe vetnek.

És ha minden testi kínzást
Elvégzett már rajtam,
Halkan fülembe suttogja;
Nem lesz még nyugalmam.

Nagyon hosszú még az éjjel,
Sok száz év van hátra,
Ébrednem nem enged mérge,
Most a szívem rágja.

Hegyes sziklák között állok:
Amerre csak nézek,
Üres sivatagot látok.
Sehol sincs egy lélek.

Testem a zokogás rázza,
Üvöltenem kéne.
Csak a szikla visszhangozza
Már mindennek vége.

Hajnalodik, csöng az óra.
Felébredek végre.
A kispárnám könnyben úszik
Testem verejtékbe’.

Kifáradtan készülődöm,
Nem enyhül a szívem.
Messze bár az éj borzalma,
Már a napot félem…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Vers
· Írta: peresz
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 60
Regisztrált: 0
Kereső robot: 23
Összes: 83

Page generated in 0.0856 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz