Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Minden éjjel

, 613 olvasás, Székács László , 0 hozzászólás

Gondolat

Gyertya lángjába dobolom
hangfény kettős spirálunk.
Réveteg villanásaim.
Feléd.
Teszem, a kilépésre készen.
Magamból,
hogy keressem tengelyed
az együtt emelkedéshez.

Végre megint, hisz sok napja
és buborék óta csak terjengek.
Nem lellek. Gyere!

Ha akkor el tudtál menni,
hívott Teremtőd, rátágult pupillád,
visszatalálsz.
Érezd a helyet.
Látomás üzen. Jössz.

Fénybe zavarodok,
hiszem, szeretném.
… Nirvánám legyél!

Csillagok pulzálnak. Bennünk.
X és Y, egymásba.
Magmáinkon
porból porrá tekereg belső
végtelenünk.
Felemelnek kódjai.
Libbennünk kell, a világ levitál.

Nincs idő, így tér se, beszívni
a minden magjait. Mégis
benned leszek reggelekre
… a semmivé teljes.

Megjegyzés: (2009.)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Székács László
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 0
Kereső robot: 12
Összes: 21

Page generated in 0.0448 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz