Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Marci (bővített változat)

, 612 olvasás, secondEduard , 6 hozzászólás

Ezerszín

"(Szín: Hólepte játszótér, a háttérben hóember, gyermekek játszanak)

MISI: Na, Marcikám, nézzük a listát, amit anya felírt. (elővesz egy papírt)
MARCI: Mi az a lista?
MISI: Anya felírta nekünk egy papírra, hogy mit kell venni a boltban. Nézd csak! Kenyér, vaj, mák…
MARCI: A mák olyan, mint a mákos tészta? Azt vegyünk, Marci szereti, nagyon.
MISI: Marcikám! Nem Marci szereti, hanem te szereted. Érted?"


színmű egy felvonásban -


Szereplők:

KATI, Misi és Marci édesanyja
MISI, Kati nagyobbik fia, orvostanhallgató
MARCI, Misi öccse, szellemi fogyatékos
GÁBOR, Misi barátja, színművészeti főiskolai hallgató
SZILVI, szomszédlány, orvos rezidens, Misi gyermekkori barátja
TOM BÁCSI, Misi és Marci amerikai nagybátyja, sebészprofesszor
ANDRÁS, Szilvi barátja
GYEREKEK A JÁTSZÓTÉREN
TAXISOFŐR
HANG


(Szín: Hólepte játszótér, a háttérben hóember, gyermekek játszanak)

MISI: Na, Marcikám, nézzük a listát, amit anya felírt. (elővesz egy papírt)
MARCI: Mi az a lista?
MISI: Anya felírta nekünk egy papírra, hogy mit kell venni a boltban. Nézd csak! Kenyér, vaj, mák…
MARCI: A mák olyan, mint a mákos tészta? Azt vegyünk, Marci szereti, nagyon.
MISI: Marcikám! Nem Marci szereti, hanem te szereted. Érted?
MARCI: Értem. Nem Marci szereti, hanem te szereted. De Misi! Marci szereti a mákos tésztát!
MISI: Marcikám! Marci te vagy! Ha tudsz szépen, rendesen beszélni, akkor magadról úgy beszélj, hogy "én". Ne azt mondd, hogy Marci szereti, hanem azt, hogy én szeretem.
MARCI: Te szereted? Tudom, hogy szereted. Misi és Marci szereti a mákos tésztát.
MISI: Na, jól van. Nézzük tovább. Dió, méz, túró.
MARCI: Fúró. Gábornak van egy fúrója. Megmutatta. Azzal fúrta ki a falat, mikor feltette a polcot.
MISI: Az a fúrógép, ez meg a túró. Tudod, anya ebből készít majd finom túrós lepényt.
MARCI: Lepényt, edényt. Te miért laksz Gáborral?
MISI: Hogy jön ez ide? Nem szereted Gábort? Haragszol rá valamiért?
MARCI: Marci nem haragszik. De a fiúk, ha nagyok lesznek, a lányokat veszik el feleségül, nem? Te miért nem Szilvivel laksz?
MISI: Marcikám, Szilvit nagyon szeretem, és Gábor azért lakik nálunk, mert nincs hova mennie.
MARCI: Hát akkor miért nem jött el velünk vásárolni?
MISI: Nem most nem tud hova menni, hanem általában… szóval máskor sem.
MARCI: Hát máskor sem szokott velünk eljönni.
MISI: Gábor sokat tanul, ezért nem ér rá. És a színházban is játszik.
MARCI: Velem nem játszik soha. Marci haragszik Gáborra. Marci el akar menni a színházba játszani.
MISI: Marcikám, a színházban Gábor nem játékot játszik, hanem egy darabot.
MARCI: Mekkora darabot? Nagyot?
MISI: A darab egy előadás. Na, tudod mit? Először a halashoz megyünk pontyot venni.
MARCI: Marci szeret hógolyózni! Várjál meg! El ne menj innen sehova! (a gyerekekhez szalad játszani)
MISI: Hát így soha nem végzünk. Marci! Marci, hallod? Gyere, menjünk, elég volt a hógolyózásból.
MARCI: Nem megyek. Hógolyó. Még hógolyó!
1. GYEREK: Nézzétek már, itt van a gyagyás!
2. GYEREK: Tényleg! Mi van Misi, lehoztad az öcsédet hógolyózni? Ő lesz a hógolyó, mi?
3. GYEREK: Marci, Marci, gyagyás dili Marci!
MARCI: Marci nem gyagyás. Gyertek ti is! Hógolyót játszunk! Egy jó nagy darabot!
3. GYEREK: Na nehogy már dilisekkel hógolyózzak! Aki bepisil! Kispisis, kispisis! Öcsééém! Tiszta szégyen!
MISI: Gyere Marci, mennünk, kell… Hallod? Gyere szépen!

(Marcit eltalálja egy hógolyó)

MISI: Itt vagyok, Marci, ne sírj. Ti meg menjetek innen a francba! Szemetek. Mindig az öcsémet tudjátok megtalálni?
MARCI: Fáj a… az arcom, nagyon fáj! Miért bántják Marcit? Engem? Miért bántanak engem?
MISI: Gyere, Marcikám, elmegyünk a boltba, aztán haza megyünk, és holnap jön majd a Jézuska, hoz neked majd sok-sok ajándékot.
MARCI: Jézuska? Az meg ki? Ki az a Jézuska? A Jézuska Marcit nem bántja?
MISI: Dehogy bánt. Nem bánt téged! Hoz neked ajándékokat! Sok szép ajándékot. A Jézuska nagyon szeret téged!
MARCI: Há-há! Marcit szereti a Jézuska, Marcit szereti a Jézuska! Misi! Engem Apa is nagyon szeret!
MISI: Tudom, Marcikám! Apa nagyon szeret téged.

(színpad elsötétül)


(Nappali szoba, félhomály. A háttérben színes égőkkel kivilágított karácsonyfa. Középen az asztalnál Misi, levelet olvas. Zene: nagyon halk karácsonyi ének. Apa hangja hallatszik.)

HANG: "Drága fiam! Haragszol most rám, mert elmentem, itt hagytalak benneteket. Talán megbocsájtod nekem mégis, hogy a ti érdeketekben tettem. Nem bírtam már tovább. Nemcsak önmagamat, a szenvedélyemet nem bírtam, de elviselhetetlenné vált, ahogy lassan tönkreteszlek benneteket. Édesanyádat, aki már mindenét a zálogházba adta, Marcit, aki miattam nem kaphatott új ruhákat és téged is, pedig neked tanulnod kell. Te orvos leszel, fiam. Annak kell lenned. Nem tudtam lemondani sem a kaszinóról, sem az italról. Ahhoz, hogy megadjam az adósságaimat, újra játszanom kellene. Ide jutottam, ide juttattalak benneteket. Ha én elmegyek, titeket nem fognak üldözni, hisz nincs semmitek. A másik nyaralóról nem tud senki, azt adjátok el, és álljatok talpra. Fiam! Unokát, unokákat szerettem volna. Tudom, hogy Gábor neked több mint barátod, tudom. Nagyon elszomorít ez a tény. Nem tudsz róla, de ki akartalak tagadni. Aztán átgondoltam az életem. Magamba néztem, és rájöttem; én, aki mindenünket eljátszottam, elittam, semmit nem vethetek a szemedre. Most sem örülök, hogy más vagy, és nem is bocsájtok meg, talán mert nincs is miért. Szeretlek, mert a fiam vagy. Vigyázz nagyon édesanyádra és az öcsédre. Erősnek kell lenned, csak te maradtál nekik. Bocsáss meg nekem, nem tehettem mást. Isten veled! - Édesapád"

MISI: (maga elé nézve el-elcsukló hangon) Hát vége! Ezt adtad karácsonyra… ennyi maradt… Apám!… Édesapám! (az asztalra borulva zokog, színpad elsötétül, zene felhangosodik)


(színpad kivilágosodik, zene elhalkul)

(Szín: Ugyanaz a nappali, középen ebédlőasztal félig megterítve, a háttérben egy összekötözött fenyőfa a falnak támasztva. Kati az asztalt teríti. Telefoncsörgés.)

KATI: (felveszi a kagylót) Halló! Ó, Tom bácsi! Jaj, de örülök neked… igen, jól vagyunk. Persze, hogy készülünk az ünnepre, a fenyőfa már megvan. Ajándék?… Nem nagyon lesz, tudod, három éve, még Lali idejében mindenre tellett. De most… Hogyan? Ráadásul itt van még ez a gazdasági válság is. Az emberek egyre rosszabbul élnek, minden csak drágul, á, de nem panaszkodom, hisz te is tudod. Hogy iderepülsz karácsonyra? Tom bácsi, drága, képes vagy miattunk több ezer kilométert… Régen voltál itt, igen, tíz éve… Három éve volt a temetés, sajnos… igen… Hogy Misi menyasszonya itt lesz-e? Hááát… nem hiszem, hogy ráér. Legyen itt? Szóval, küldtél levelet is? Drága Tom bácsi, persze, hogy örülök, és… Nahát! Igen, jól jön most az örökség egy része Misinek… Hogyne, persze, és a menyasszonyának… Ha akarod, akkor itt lesz… ööö… Szilvi. Igen, Szilvi. Elolvasom a levelet is, nagyon várom. És téged is, Tom bácsi. Nagyon köszönöm… a viszontlátásig… csókollak. (lassan leteszi a kagylót és leül) Istenem! Mit csináljak? Mit vétettem én, hogy ennyi mindennel sújtasz? Marcikám, szegénykém, más, mint a többi gyerek, az apja főbe lőtte magát, Misi meg egy fiúval jár, pénzünk nincs, és erre iderepül Tom bácsi Amerikából megnézni Szilvit, aki soha nem lesz Misi menyasszonya. Jaj, mi jöhet még?

(csöngetnek, Kati ajtót nyit)

KATI: Szilvikém! Szia! Az Isten küldött! Gyere csak be!
SZILVI: Szia, Kati! Magamtól jöttem, nem küldött senki. Csak egy pillanatra ugrottam be.
KATI: Jól tetted! Gyere, ülj le. Kérsz egy kávét? (egy csésze kávét tesz elé)
SZILVI: Köszönöm, ez most jól fog esni. Egész éjjel bent voltam a kórházban.
KATI: Ó, te szegény, mennyit dolgozol! Remélem, karácsonykor este szabad leszel?
SZILVI: Karácsonykor? (fáradtan, elgondolkodva) Igen, nemsokára itt az ünnep. Estére hazajövök, itt lesz a vacsora az asztalon, gőzölög a finom, forró halászlé…
KATI: Úgy ám, és itt ülünk majd körben az asztalnál, várjuk a nagy ajándékot.
SZILVI: Valami kedves ajándékot fog adni nekem, az is lehet, hogy csak leteszi a fa alá, és aznap még csak a szemembe sem tud nézni.
KATI: (álmodozva) Mélyen a szemedbe néz, nem ad át semmilyen csomagot, hanem mindenki előtt bejelenti a nagy hírt. Hivatalosan is megkéri a kezedet.
SZILVI: Igen, András nem ad át semmit, mert elutazik, és hivatalosan megkéri a kezemet. Biztosan telefonál majd, és mivel otthonról hív, megint az örökségéről fog beszélni.
KATI: Már telefonált is, és felajánlotta az örökség egy részét.
SZILVI: Már telefonált, el is mondta, pedig tudja, hogy engem az öröksége nem érdekel. És ha majd leülök az asztalhoz, lehunyom a szemem, látom magam menyasszonyi ruhában…
KATI: (lehunyt szemmel) Gyönyörű fehér menyasszonyi ruhában leszel, Ő megfogja a kezedet, és az oltár előtt megcsókol. Az örökségből pedig saját lakásotok lesz, sok gyerek vesz majd körül benneteket és én végre nagymama lehetek.
SZILVI: Megfogja a kezem, pedig mások előtt nem is szokta, hiszen megcsókolni sem mer az utcán, és ott lesznek majd a gyerekek, a nagymama… Istenem, de jó is néha álmodozni.
KATI: Aztán a vacsoránál Tom bácsi átadja a legnagyobb ajándékot, az örökséget, és ti Misivel boldogan éltek majd a gyönyörű, új családi házban.
SZILVI: A nagy, hatalmas családi házban Misivel… (feleszmélve) Mi van? Ki az a Tom bácsi?
KATI: Misi nagybátyja, akiről beszélünk. Együtt lesz velünk szenteste.
SZILVI: Akiről beszélünk? De hát én Andrásról beszéltem. Kati! Te miről szónokolsz itt nekem? András öröksége, meg valami Tom bácsi, én meg Misivel a nagy házban. Te meg nagymama? Közben András megkéri a kezemet. Kissé túlfantáziálod a dolgot. Misi itthon van?
KATI: Nincs. Elmentek valahová Gáborral. Jaj, ne haragudj, én egészen elfelejtettem, hogy nem tudhatsz Tom bácsiról. Ó, milyen figyelmetlen vagyok, azt hittem, te is Misiről beszélsz, és újra a régi lesz minden, amikor még lehetett volna valami… Szilvikém, tényleg ne haragudj. Tudom, hogy neked ez milyen rosszul esik, hisz szinte születésetektől fogva barátok vagytok.
SZILVI: Ugyan, Kati, hagyd! Én ezt már elfogadtam, nekem már négy éve itt van András. Épp az előbb mondtam, hogy sajnos karácsonykor haza kell mennie a szüleihez, akik már nagyon idősek, és nem akarja, hogy egyedül töltsék az ünnepeket. Én nem mehetek vele, mert másnap reggel be kell mennem a kórházba ügyelni, és azt a napot sehogyan sem tudom elcserélni, így aztán a karácsonyt itthon töltöm egyedül.
KATI: Szilvi! Arról szó sem lehet, hogy egyedül! Természetesen gyere át hozzánk szentestén, ne is szabadkozz! Ugyan! Különben is, erről szerettem volna veled beszélni. Amúgy is meghívtalak volna, hát persze, hogy meg! Na, ne nézz már így rám! Tehát így is, úgy is itt leszel, és valójában egy semmiség az egész.

SZILVI: Megint egy semmiség? Na, ettől féltem. Sejthettem, hogy már megint valamit kitaláltál. Mint tavaly nyáron, amikor én voltam Marci nővére a balatoni panzióban, hogy a háromgyerekes családodnak olcsóbb legyen a szállás. Kati anya és a három gyerek. Az egyetemi rektorunk meg épp ott nyaralt, és csak úgy színtiszta véletlenségből ránézett a bejelentő lapra. Igazán semmiség volt neki elmagyarázni, hogy mitől változott meg a vezetéknevem. Ugyan, semmiség volt. Majd elsüllyedtem a szégyentől!
KATI: Szilvikém! Kimagyaráztad, felejtsük el! Ezúttal másról van szó. Hidd el, nem kell majd magyarázkodni, mert Tom bácsi csak két napot lesz itt, utána az öccséhez megy, onnan meg hazautazik, és tíz évig nem is látjuk. Az meg sok idő, majd csak lesz valami. Tehát, ha már együtt leszünk, mert miért is ne lennénk, lenne egy nagy kérésem. Arról van szó, hogy Tom bácsi, tudod, de ha nem, akkor most mondtam el, tehát Tom bácsi, Lali bátyja, vagyis Misi és Marci gazdag amerikai nagybácsija, a híres sebészprofesszor karácsonyra iderepül, és a nagy vagyonából szeretne valami örökségfélét előre odaajándékozni Misinek. Vagyis Misinek és a menyasszonyának. Nem mondta ki, hogy csakis a jegyespárnak szánja ezt a jelentős összeget, azt se tudom, mennyi, de nem kevés, azt biztos. Szóval nem mondta ki, de ismerem. Borzasztóan meglepődne, ha Misinek nem lenne menyasszonya.
SZILVI: Hát, lehet, hogy máson még jobban meglepődne.
KATI: Éppen ezt nem akarom. De már elintéztem a dolgot. Ó, én bolond, megint nem gondolkodtam, de hát annyira hirtelen jött az egész, Tom bácsi, az ideutazása, a telefon… Az én hibám! Csakis az én hibám, hagytam abban a hitben, hogy Misinek már menyasszonya van. De mit tudtam volna neki mondani? Felhívott és fél perc alatt kész tények elé állított, hogy idejön, a nagy ajándék, és a menyasszony is itt lesz a vacsoránál. Hol is lehetne Misi mennyasszonya karácsony szent estéjén? Aki egyébként nincs, mint tudjuk. De ha nincs menyasszony, nincs örökség. Legalábbis rizikós. Érted? Szilvi, tudom, hogy nagyon nagy kérés, de…
SZILVI: Szóval karácsonykor én legyek Misi menyasszonya?
KATI: Édes Szilvikém, ha ezt megtennéd értem… De Misinek még nem mertem szólni.
SZILVI: Megtenném-e érted? Nemcsak érted, Misiért is megteszem. Már csak az a kérdés, hogy hová akarod elrejteni Gábort?
KATI: Erre még nem is gondoltam. Hát… De miért is kellene elrejteni? Misi barátja, akit meghívtunk szent estére, mert a családja nagyon messze van. Ez egyébként még igaz is, tehát minden a legnagyobb rendben lesz, majd meglátod.

(színpad elsötétül)


(Szín: Nappali, üres ebédlőasztal. A falnál az odatámasztott fenyőfa. Misi és Gábor lépnek be tömött szatyrokkal, csomagokkal.)

MISI: Hahó! Van itthon valaki?
GÁBOR: Csókolom! Kati néni! Megjöttünk!
MISI: Lehet, hogy csak mi ketten vagyunk itt. Anya biztosan Marciért ment az iskolába. Gábor, én szeretném… szeretném, ha nem néznéd meg, mit vettem neked. Eltenném valahová, elfordulnál addig?
GÁBOR: El, persze. Bemegyek a szobába, elrejtem én is az ajándékodat, meg azt is, amit a többieknek vettünk.

(kimegy, Misi a csomagokat rakosgatja)

(Gábor belép)

GÁBOR: Na, eltettem majdnem mindent. Marciét nem, mert a szobánkban megtalálja, keressünk itt valami jó rejtekhelyet. (a szekrényhez lép) Láttad te is, milyen csinos volt ma Szilvi? (Misi csodálkozva néz rá) Hű, várj! Valami zörgés… hahó, van itthon valaki? (csendben hallgatóznak)
MISI: Sehol senki, hála Istennek. Na, akkor villámgyorsan elrejtem Marci csomagját. (egyik kezében ajándékcsomaggal a könyvszekrényben kotorászik) Na, nézd csak, Gábor! Egy boríték. Hogy kerül ez ide? Tom bácsi levele. Nahát! Anya soha nem mutatja meg őket. (elkezdi olvasni) "… már alig várom, hogy megismerhessem Misi menyasszonyát, ahogy megbeszéltük…" Micsoda? Mi ez? Milyen örökség?


GÁBOR: Mutasd csak! Hű, ez nem semmi! (kissé hadarva) Drága Kati! A beszélgetésünk óta eltelt… blabla… igen… én is jól vagyok… blabla… a repülőjegyet. (felnéz) A mit? (tovább olvas) Nagyon örülök, hogy karácsony szent estéjén együtt lehetünk, és természetesen már alig várom, hogy megismerhessem Misi menyasszonyát, ahogy megbeszéltük. Kíváncsi vagyok nagyon erre a Szilvire. Külön öröm, hogy ő is orvos, ha jól emlékszem, azt mondtad, hogy első éves rezidens. Tarara, s a többi… igen… blabla… Csak két bőröndöm lesz… blabla, a házi túrós, tarara… tarara, Jézus! Szívesen adom majd át Misinek és a menyasszonyának az örökségből nekik szánt részt, így nemcsak az esküvőhöz járulhatok hozzá, hanem a friss házasok életét is segíthetem, aminek… blabla… igen, boldog vagyok, s a többi, megint rizsa, rizsa, blabla… érkezem, délután… csókollak… blabla… Tom bácsi.
MISI: Hát ez szép! Megtaláltuk a karácsonyi meglepetést. Most mit csináljak? Idejön Tom bácsi, és valami nagy örökséget vagy a részét vagy mit akar átadni. Nekem. Nekem meg a menyasszonyomnak! Na, erre befizetek. Ha lenne miből… Most idejön az öreg Tom, mi a francot mondjak neki? Elutazott a velem élő menyasszonyom? Ráadásul, még te is itt leszel… Mit találjak ki? Ki vagy te?
GÁBOR: A menyasszonyod!
MISI: Tartogasd a humorodat szilveszterre! Inkább találj ki valami értelmesebbet!
GÁBOR: Már kitaláltam. Én leszek a menyasszonyod. Gondolod, hogy a színművészetin nem játszottam még női szerepet? Egész élethűen tudom mondani: " szeretlek, drágám"…
MISI: Na, ne szórakozz! A színművészetin és a színházban szédítsd a jónépet, hogy te vagy Desdemona. Borostával. Itt most nem egy könnyű tréfáról van szó, ha nem vetted volna észre.
GÁBOR: Misi! Én a legkomolyabban mondom, hogy simán eljátszom a szerepet. Beöltözök nőnek, bízz bennem, nagyon hiteles tudok lenni.
MISI: Tom bácsi előtt kész lebukás lenne. Anya sem menne bele. Épp elég nekem mindenhol ez az állandó titkolózás, most még itthon is külön színházi előadást tartanál? Ezt tényleg nem mondhatod komolyan! Á, csak ugratsz, ugye? Ez nem is színház lenne, hanem cirkusz.
GÁBOR: Márpedig én megszerzem neked ezt az örökséget. Vagy teli vagy pénzzel? Egy normális egyetemi jegyzetet nem tudsz megvenni, állandóan másolgatsz. Nem, ne is szólj! Szilvire gondolsz, hát mondj le róla. András mellett nem fog átjönni menyasszonyt játszani, ne álmodozz! Hidd el, még anyád sem fog felismerni.
MISI: De…

(nyílik az ajtó, belép Kati és Marci)

KATI: Sziasztok, gyerekek! Na, megvolt a bevásárlás?
MISI: Persze, Anya, megvettünk mindent. Az ajándékokat már el is rejtettük. Úgy hogy ne kezdj el turkálni sehol, légy szíves.
MARCI: Nem turkálunk, Marci majd megtalál úgyis mindent.
KATI: Rendben, megígérjük, ugye, Marci, hogy nem fogunk keresgélni. Fiúk! Kapaszkodjatok meg! Egy nagy hírt kell bejelentenem. Karácsony szent estéjén itt lesz velünk Tom bácsi Amerikából. Huszonnegyedikén délután érkezik.
GÁBOR: Igen?
MISI: Nahát! Micsoda meglepetés! Szóhoz sem jutok! Azért köszönjük, hogy időben szóltál.
KATI: Kisfiam, nemrég tudtam meg én is, és amíg nem volt biztos a dolog, nem akartam elmondani.
MISI: Jól van, anya, semmi gond. Szeretettel várjuk drága nagybátyámat.
KATI: Misi, Gábor! Mindkettőtöknek szeretném mondani, hogy karácsony este Tom bácsi előtt semmi nem derülhet ki… szóval semmi célzás, elejtett félmondatok, ilyesmi. Ugye, értitek? A többit majd veled beszélem meg, Misi.
GÁBOR: Értem, Kati néni. Semmilyen célzás! Minden a legnagyobb rendben lesz. Ugye, Misi? Mondd el Kati néninek! Akkor, ahogy megbeszéltük. Sajnos, most rohannom kell, még be kell ugranom a színházba, aztán este jövök. Szia, Misi. Csókolom.
MISI: Gábor! De hát a… (Gábor után becsapódik az ajtó, Marci szomorúan néz utána) Marci! Jól vagy, haver?
MARCI: Jól van Marci, jól…
KATI: Mire célzott Gábor? Mi az, amit el kell mondanod nekem?
MISI: Á, csak Szilvi ajándékáról van szó… ezt később is megbeszélhetjük.
KATI: Rendben. Figyelj, kisfiam! Tom bácsi pár nap múlva érkezik. Tudod, hogy gazdag, és már régóta tervezi, hogy téged tesz meg általános örökösének. Most azért is jön ide, hogy az örökség egy részét előre átadja neked. De csak ha itt lesz a menyasszonyod is. Nem mondta, hogy csakis a leendő ifjú párnak adja át, de ismerem jól az öreget. Ne szakíts félbe! Én tehetek róla, hagytam, hadd higgye, hogy nősülni szándékozol, nem gondoltam volna, hogy mostanában idejön Amerikából. De ne félj, megszerveztem mindent. Szilvi lesz a menyasszonyod. Elvállalta, karácsony estéjén itt lesz velünk, mivel András hazautazik a szüleihez.
MISI: Szilvi itt lesz? Beszélnem kell vele. Azonnal átmegyek hozzá.
KATI: Várj, ne rohanj! Nincs itthon. Bent van a kórházban, egészen holnap délutánig szinte csak a műtőben lesz. Telefonon sem tudod elérni.
MISI: Ööö… telefonálnom kell. Gábornak. Rögtön jövök.
KATI: Itt is telefonálhatsz. Vagy titok? Nos, jó lesz, ugye, hogy Szilvi átjön?
MISI: Jó, igen… (előveszi a mobilját, telefonál) Mi? A francba! Nem kapcsolható!
MARCI: Apa! Apa! Apa nem kapcsolható?
MISI: Igen, Marcikám, Apa nem kapcsolható.

(sötét, közben zene, majd újra világos)


(Szín: Ugyanaz a nappali, megterített ünnepi ebédlőasztallal. A háttérben színes égőkkel díszített karácsonyfa, előtte Marci játszadozik. Kati az asztalt igazgatja, középen Misi mobiltelefonnal.)

MISI: Halló! Halló! A francba! Megőrülök. Szilvi még mindig nincs. Gábor nincs, Gábor telefonja megszűnt. Csak nem olyan hülye, hogy idejön nekem szoknyában… Tom bácsi elájul. Akkor már inkább az igazat, rendesen felöltözve.
KATI: Mit mormogsz, Misikém? Jaj, zárd már el a sütőt! Jézus, még a halászlét sem szűrtem le, és mindjárt itt van Tom bácsi, az előbb hívott a reptérről.
MARCI: Ki az a Tom bácsi?
MISI: Tudod, Marci, Tom bácsi Apa legidősebb testvére, vagyis a te nagybácsikád, és nagyon messziről jön, Amerikából.
MARCI: Apa is Amerikában van?

(Csöngetnek, Kati nyit ajtót. Belép Tom bácsi és egy taxisofőr, aki leteszi a bőröndöket, majd kimegy.)

KATI: Jaj, drága Tom bácsi, mennyire örülök, hogy itt vagy!
TOM BÁCSI: Merry Christmas! Hát még én mennyire! Ha-ha! Na, hadd lássam hamar az ifjú párt! Szervusz, Misi! Hű de nagyot nőttél tíz év alatt. Úgy nézel ki, mint egy férfi! Ha-ha! Hát a menyasszonyod merre van?
MISI: Szervusz, drága Tom bácsi! A menyasszonyom kicsit később jön, még dolgozik, ugyanis ő is orvos, de hamarosan itt lesz…
TOM BÁCSI: Ej, ej, milyen asszony az, aki karácsonykor is dolgozik? Nekem négy feleségem volt, de egy se dolgozott. A fene a lusta disznajait! Ha-ha! De ha orvos, az más. Nicsak! Marci! Szinte rád sem ismerek. Nem csoda tíz év után, te meg tizenegy vagy, ugye? Ha-ha-ha!
KATI: Marcikám! Köszönj Tom bácsinak!, Tudod, ő Apa bátyja.
MARCI: Apa bátyja? Szia, Tom bácsi. Apa hol van?
KATI: Tom bácsi, üljetek asztalhoz, azonnal itt lesznek a többiek. Engedelmeddel meghívtuk Misi egy barátját is.

(Tom bácsi és Misi asztalhoz ülnek)

TOM BÁCSI: Ha meghívtátok, hát meghívtátok, el ugyan ne küldjétek. Ha-ha. Minél többen köszöntjük az ifjú párt, annál jobb. Ajándék meg vacsora után. Külön a menyasszonynak is. Ugye, Misi?

(csöngetnek)

KATI: Ez biztosan Szilvi, megyek, beengedem. (ajtót nyit) Szia, Szil… Szil… Jézus Úristen! (a falnak esik)
GÁBOR: (női ruhában, parókában, suttogva) Csókolom! Tessék csöndben maradni, én vagyok a Szilvi. A menyasszony. Karácsonyi meglepetés.
KATI: (a falnak dőlve ájuldozik) Sikerült… Gye… gyere be. Ne! Azonnal menj és öltözz át! Elment a józan eszed? Én nem is tudom, hogy…
TOM BÁCSI: Lám, lám! Itt van a menyasszony is. Ha-ha! Teljes a család, ugye? Gyere csak be ifjú hölgy, hadd öleljelek magamhoz. Szilvike? Hívhatlak Szilvikének? (összeölelkeznek)
GÁBOR: (elváltoztatott hangon) Végtelenül örülök, hogy megismerhetem, Tom bácsi.
MARCI: Nézzétek! Gábor úgy néz ki, mint Szilvi!
TOM BÁCSI: (meghökken) Ki az a Gábor?
MISI: Gábor - Szilvi kollégája, a barátom, akit várunk.
KATI: (kétségbeesve) Úgy tudom, hogy Szilvinek sürgősen vissza kell mennie a kórházba.
GÁBOR: Drága Kati néni! Örülök, hogy eljöttem onnan. Nagyon nyomasztó hangulata van, pláne most karácsonykor. Nem szeretem azt a sok beteget látni. Jó, hogy azt a félórát is kibírtam.
TOM BÁCSI: Hát, ha már itt van, nem eresztjük, ráér az újraélesztés holnap is. Ha-ha! Hanem… csak félórát a kórházban? Hát, magamról tudom, hogy az orvos is ember. Néha megcsömörlik. De mondd csak, Szilvikém, mi a szakterületed?
GÁBOR: Urológus vagyok. (Kati leejt egy tányért) Pontosabban neurológus.
TOM BÁCSI: Remek szak! Nálatok is bevezették már a toxikodependensek homogén echodús májszerkezetének a pharmakológiai tesztelését?
GÁBOR: Ö… a farkológiát? Be hát! Azt bevezették. De nálunk még csak heterogén van.
TOM BÁCSI: Nahát, ilyenről még nem is hallottam…
KATI: Elnézést, Tom bácsi, megfájdult a fejem. (kétségbeesve kimegy)
MISI: Igazán ne haragudj, Tom bácsi, ugye nem baj, ha Szilvivel bemegyünk a szobába az ajándékokért… Gyere Szilvi! (kézenfogva kirángatja)
TOM BÁCSI: Hát ezekkel mi lett? Gyere Marcikám, beszélgessünk egy kicsit.
MARCI: Hoztál nekem ajándékot? Apa mindig hozott nekem ajándékot. Kisvonatot, meg kisteherautót. Egyszer Apa hozott nekem egy szép nagy aranycsillagot és azt mondta, tegyem fel a fára, mert a csillagban van a szívünk. Tom bácsi, a te szíved is a csillagban van?

(csöngetnek)

TOM BÁCSI: Ez biztosan Misi barátja, az a Gábor. Megint csönget. Hát, ha a háziak nem jönnek, beengedem én. (ajtót nyit)
SZILVI: Jó estét kívánok! Szilvi vagyok, Misi menyasszonya. Ön bizonyára Tom bácsi, örülök, hogy megismerhetem. (megöleli Tom bácsit)
TOM BÁCSI: (hüledezik, tátott szájjal ámul) Ööö… te…? maga… Szilvi?
SZILVI: Látom, nagyon meglepődött. Későbbre vártak talán?
TOM BÁCSI: (félre) Itt valami nagyon nem stimmel. Ki ez a nő? Vagy Misi eltitkolta, hogy… hát persze, hogy ez mekkora kujon! (Szilvihez) Gyere csak be, kerülj beljebb! (félre) Ha-ha! Bizony, nagy nőcsábász, mint én fiatal koromban. Meg most is, ha-ha! Na, de akkor se passzol, hogy mindkettő Szilvi és mindkettő menyasszony. Ennek a végére járok. (Szilvihez) Drága Szilvike, én is örülök, hogy megismerhetlek, ülj csak le. Úgy értem, te vagy itthon… de üljünk le beszélgetni egy kicsit, amíg a többiek az ajándékokat készítik elő.
MARCI: Szia, Szilvi! De szép vagy! De a Gábornak szebb ruhája van.
SZILVI: Itt van Gábor is?
TOM BÁCSI: (félre) Úgy látszik, ettől a Gábortól nem tudok megszabadulni… (Szilvihez) Úgy tudom nincs, de én már semmin nem lepődnék meg. (félre) Na, most csőbe húzlak! (Szilvihez) Misinek egy barátnője van itt.
SZILVI: Barátnője? Misinek van barátnője? Azaz izé… biztosan Klári van itt, az unokahúga.
TOM BÁCSI: (belemegy a játékba) Igen, Klári van itt. Mondd csak Szilvike, mióta vagytok ti együtt Misivel?
SZILVI: Mi már gyerekkorunkban is jó barátok voltunk. Jó pár éve… vagyis… igen, egy jó ideje már eljegyeztük egymást.
TOM BÁCSI: És te is neurológus vagy, ugye?
SZILVI: Neurológus? Dehogy! Sebész vagyok. Azaz leszek, ez az első év gyakorlatom, tavaly végeztem ez egyetemet. Úgy tudom, Tom bácsi, ön is sebész, híres professzor.
TOM BÁCSI: Igen, az. (félre) Na, most kibúvik a szög a zsákból, ha-ha! (Szilvihez) És nálunk is bevezették ám a… ööö… a szeriofizikális heterogén farkológiát.
SZILVI: (félre) Kati mondta, hogy az öreg már szenilis, egy kicsit, de hogy ennyire ne tudja a szakkifejezéseket! Csak nem fogok kioktatni egy idős professzort. (Tom bácsihoz) Tudja, Tom bácsi, én nagyon szeretem a munkámat, most is a kórházból jövök.
TOM BÁCSI (félre) A másik Szilvi meg utálja a kórházat. Itt valami átverés készül. Ez a nő biztos nem orvos. Az is lehet, hogy Misi egy félrelépése és a nő így akar bosszút állni. Ha-ha, majd én lebuktatom. (Szilvihez) El is hiszem, Szilvike, hogy annyira szeretsz a kórházban lenni. Az a sok apendicitisz hipofízis, meg a rengeteg skizofrén radiokardia, nem beszélve a transzplantációs sztereotíp homloklebenyekről.
SZILVI: (félre) Úristen! Ennyire szenilis nem lehet! Itt valami nagy gond van. Vajon Katiék tudják, hogy az öreg Tom teljesen bekattant? (Tom bácsihoz) Persze, Tom bácsi! A mi kórházunkban csak úgy hemzseg a sok sztereotíp transzplantáció. Már a folyosón se férni tőlük.
TOM BÁCSI: Tudtam én! A vaginális extrakuriózum meg már szinte népbetegség, ugye?
SZILVI: Hát úgy látom, Tom bácsi, ön mindent tud. Az extravagáns… izé, vaginancia már egyszerűen nem is betegség. Mindenkinek van.
TOM BÁCSI: (ravaszul) És ugye, egyre inkább terjed a szupervibrációs turbulencia is?
SZILVI: (félre) Ez síkhülye! (Tom bácsinak) Az a legelterjedtebb. Én is úgy vibrálok, mint egy turbógenerátor.
TOM BÁCSI: (félre) Ez nemcsak szélhámos, még bolond is.

(bejön Misi)

MISI: Drága Tom bácsi, a többiek is mindjárt… Úristen! Szilvi!
TOM BÁCSI: Szóval, mégiscsak Szilvinek hívják?
SZILVI: Hát persze, hogy Szilvinek. És mi az, hogy mégiscsak? Miért mit hitt? Hogy Mrs. Tom vagyok? Ezt nem értem.
TOM BÁCSI: Azt hiszem, Misi, tartozol némi magyarázattal, mielőtt édesanyád bejön és felfedezi ezt a szélhámost!
SZILVI: Milyen szélhámost? Engem? Tom bácsi! Miért vagyok én… (megjátszott természetességgel) Ja, persze, hogyne, Tom bácsi, én vagyok a szélhámos.
TOM BÁCSI: Hallod, Misi? Még be is vallja.
MISI: Ööö… én ebből semmit nem értek. Egyébként, most már úgyis mindegy. Tom bácsi! Ő Szilvi, a szomszédunk, gyerekkori jó barátom. És nem a menyasszonyom. Ez az igazság.
TOM BÁCSI: És nem is orvos, ezt tedd hozzá.
MISI: Dehogynem orvos. Sebész.
TOM BÁCSI: Sebész! Mellékállásban meg pszichopata? Mivel akartok engem megetetni?
SZILVI: Nem vagyok pszichopata. De maga… maga ezek szerint normális?
TOM BÁCSI: Nem vagyok normális, hogy idejöttem. Misi elmagyaráznád végre?
MISI: Tom bácsi! Nekem nincs menyasszonyom. Szilvi csak el akarta játszani a szerepet, hogy neked kedvezzünk, az örökség végett. A másik Szilvi meg Gábor, a barátom. Nemcsak barátom, több annál. Ezért akarta ő is eljátszani a menyasszony szerepét. Gábor az én hű társam. Sohasem hagyna el engem.
TOM BÁCSI: (megdöbbenve) Hogy mi? Ez valami karácsonyi tréfa? (hosszan Misire néz, majd kissé elgondolkodva) Nekem is az a bajom, hogy mindig őszinte vagyok. Ha-ha. De ez már túl sok. Van valami erős pálinka a háznál?

(sötét, majd világos)


(Szín: A nappali, a háttérben színes égőkkel kivilágított karácsonyfa, égő gyertyákkal díszített ünnepi asztal, körülülik a szereplők. Vacsora után. Gábor ismét férfiruhában, paróka nélkül.)

TOM BÁCSI: Most, hogy minden kitudódott, szeretném átadni neked az ajándékot, Misi. Nem vagyok annyira gazdag, mint azt hittétek, bár mindenem megvan. Ezer dollárt hoztam nektek. Nem, ne szólj Kati, ezt nektek tettem félre. De tudjátok meg, hogy kint Amerikában van egy kis befolyásom, el tudok intézni két ösztöndíjat a legjobb orvosi egyetemen. Két rezidensnek. Látom, Misi, csak egyre lesz szükség, mert Gábor nem orvos. Nem ítéllek el benneteket. Ezt az egy ösztöndíjat is szívesen megszerzem.


MISI: Tom bácsi! Nagyon hálás vagyok neked! Ha van ajándék, ha nincs, megköszönöm a hozzáállásodat. De mondanom kell valamit. Igaz, hogy Gábor nem orvosnak tanul, de Szilvi, aki a legjobb barátnőm… izé, azaz barátom, szóval érted, ugye, ő orvos lesz… vagyis már most az, hiszen rezidens. Nagyon tehetséges, hidd el, nem fog szégyent hozni rád. Úgy érzem, ha két ösztöndíjat ajánlottál fel, az egyik őt illeti.
TOM BÁCSI: Nincs kifogásom. Bár a Szilvivel való megismerkedésemből pszichiátriai disszertációt is írhatnék, azt hiszem, ezt majd ő fogja megírni, persze Amerikában. Ne is szólj, Misi. Ti se szóljatok, inkább menjünk a fenyőfához…

(mindnyájan a fenyőfához mennek, halk karácsonyi zene)

KATI: Marcikám, itt van a nagy szép karácsonyfa, a Jézuska hozta. És hozott neked sok-sok ajándékot! Látod, Marcikám?
MARCI: Marci látja. Érti. Marcit szereti Jézuska!
MISI: Látod, Marci, ez egy szép nagy fenyőfa, úgy hívják, karácsonyfa, tudod, ma van karácsony, ma született Jézus.
MARCI: Nagy fenyőfa, ilyen nagy fenyőfa sok van a téren. Ezt a fenyőfát te hoztad, Tom bácsi? Amerikából?
TOM BÁCSI: Ezt a fenyőt nem én… ezt a…
MISI: Hagyd, Tom bácsi!… Nem, Marci, nem ő hozta. Ezt a Jézuska hozta.
KATI: Gyere Marci, nézd meg milyen ajándékokat kaptál. Nézd csak, kisfiam, kisautó, kisvasút, nézd csak, még egy maci is van!
MARCI: Jézuska szereti Marcit. Marci szereti Aput! Apu hol van?
KATI: Tudod kisfiam, Apu messzire elutazott, és… elment… de ne félj, majd vissz… visszajön… csak most… Misi, fog… foglalkozz, kisfiam, Marcival, ki kell mennem a konyhába. (félremegy)
MARCI: Anya sír. Misi! Miért sír anya? Apa hol van?
MISI: Tudod Marci, Apa elment a térre játszani, hógolyózni, de nem ezen a téren van, hanem egy másik téren. Ami ennél sokkal, sokkal nagyobb, és mindig esik a hó, és sokkal fehérebb, és sok-sok gyertya ég állandóan, és rengeteg a csillagszóró. Az egész téren állandóan ragyognak a csillagok, millió kisgyerek játszik ott, és nem bántanak senkit, tudod Marci, ott nem mondják senkire, hogy gyagyás, az egy olyan nagy fehér tér, ahol mindenki szereti egymást. És most Apa ott van, tudod, ott kell neki lennie, mert… még nem jöhet haza… neki kell ott… ott kell… meggyújtani mindennap a csillagszórókat…
KATI: (visszalépve) Mindenkinek Boldog Karácsonyt még egyszer!
MISI: Neked is anya, köszönjük.

(mindnyájan köszöntik egymást)

KATI: Misi! Kapcsold le a villanyt kisfiam, gyújts meg egy csillagszórót Marcinak!

MISI: Rögtön… Marci figyelj csak, most lekapcsolom a villanyt és meggyújtok egy csillagszórót, nézd, a gyertyafényben még szebbnek látszik. Ez egy csillagszóró. Most fogom ezt a gyufát és meggyújtom. Hűűű, de sistereg, csak úgy csillámlik, és szórja a kis csillagokat, látod?

MARCI: Csillagszóró, ezek a csillagok. Szépen csillognak. Szép, ez nagyon szép!

KATI: Nahát, de örülök, hogy tetszik neked! Marci! Marcikám! Mi van veled, ne félj, hisz ez csak egy csillagszóró, ne sírj édesem, hát miért sírsz, szép csillagszóró, nem bánt téged… Misi, vidd ki, látod, hogy fél tőle az öcséd…

MARCI: Nem! Nem kivinni, ez Apa csillagja, Apa csillagszórója. Ezt apa gyújtotta meg a nagy fehér téren. Apa ott van, ez Apa csillagja, ezek Apa csillagjai… Apa itt van benne ebben a csillagszóróban. Apa itt van! Látjátok? Apa itt van velem. Apa szeret Marcit. Hallod, Apa…? Apa hall engem. Apa itt van. Mindig! Sohasem megy el. Mindig itt lesz Marcival.
TOM BÁCSI: Marcikám, drága Marcikám!… (megöleli)

(csöngetnek)

SZILVI: Majd én megnézem. (ajtót nyit) Nahát! András!
ANDRÁS: Bocsáss meg, Szilvi, én… én… nem utaztam haza. Nem tudtalak itt hagyni. És most, ma este csak veled szeretnék lenni…
TOM BÁCSI: Á, szóval te vagy a sokat emlegetett András? Egész jól áll az öltönyöd. A kis pofaszakállad… hmm! Ha-ha. Na, csak viccelek ám. Gyere be, ülj le közénk! Már ha a háziak is úgy akarják. Beszélgessünk egy kicsit, legalább elmondom neked az új híreket. Jaj, de furcsán nézel, ja persze, én vagyok Tom bácsi, Misiék nagybátyja.
ANDRÁS: Nagyon örülök Tom bácsi. Nem akartam idetolakodni, csak Szilviért jöttem.
TOM BÁCSI: Szilviért? Szilvi Amerikába megy, ösztöndíjat kapott. Bizony ám! Ha-ha. Mondtam már, hogy a hajad is jó? Na, igyál egyet, ne nézz olyan bambán! (poharat tesz elé) Mondd csak, neked melyik jön be? A heterogén vagy a homogén farkológia? Ha-ha. (András döbbenten nézi) Na, mi van? Már a tréfát sem érted?

(felhangzik az Ó csendes éj, a szereplők felállnak, Kati és Marci, Misi és Gábor, Szilvi és András egymás kezét fogják, Tom bácsi középen… a fenyőfán csillagszórók égnek)

- függöny -

Megjegyzés: Ez az a dráma, ami nem nyert az (akármelyik) pályázaton, amit nem is csodálok. Így legalább nyugodtan megjelenhet itt is. Ne higgye senki, hogy ez a téma a mániám, nálam mindig az aktuális témák vannak előtérben, és elmondhatom, hogy az aktualitás a mániám.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Próza
· Írta: secondEduard
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 18
Regisztrált: 3
Kereső robot: 9
Összes: 30
Jelenlévők:
 · gszabo
 · Magyar Anita
 · nagyvendel


Page generated in 0.0248 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz