A szerelem, akár egy vörös rózsa,
Felöltöztet minket gyönyörű pirosba.
Messziről feltűnik szemünknek e virág,
Közelebbről megnézve, erről szól a világ.
Ha nem vigyáz az ember, s csak megragadja,
Másodpercek alatt piros lesz a marka.
Mert ez a virág, csalfa ám; tündököl szépen,
Majd eltűnik tüskéje a puha tenyérben.
A szerelem maga a menny és a pokol,
Nem csupán egy ravasz rózsabokor.
Ha viszonzásra talál, a mennybe felrepít,
A viszonzatlan pedig a pokolba terít.
Lealáz, és gonoszul a földbe tipor,
Kigyógyulsz belőle, csak Isten tudja mikor.
Így leszel idővel erősebb és bölcsebb,
Míg rájössz, hogy életed ki mellett töltsed.